Vasárnapi prédikáció a balkáni viszonyok ellen
... amelyben kikelek az alkalmazottaid pazarlása, sikkasztása és szabotázsa ellen...
Ha Te is olyan sztahanovista vagy, hogy vasárnap délután a csodálatos fülledt idő ellenére a géped előtt ülsz, akkor - vasárnap lévén - hallgasd meg az új gazdaság híveinek szóló prédikációmat!
A vevő soha többé nem fog magától beesni a cégedhez, és soha többet nem fog "csak úgy" költeni Nálad - az a korszak végérvényesen lezárult!
Egyre jobban bosszant, ahogy az alkalmazottaid elpazarolják a marketingre költött forintjaidat!
Egyre jobban felháborít, ahogy ellopják, elsikkasztják a Te pénzedből fizetett súlyos marketing kiadásokat!
És a végtelenségig fel tudom hergelni magamat azon, ahogy szabotálják a marketing erőfeszítéseidet azzal, ahogy a nehezen, költségesen megszerzett vevőiddel bánnak!
Ezt akarom látni
Ha bemegyek egy Marketing Commando vevő cégéhez, akkor azt akarom látni, hogy a személyzet mosolyog és örül nekem!
Azt akarom látni, hogy rám figyelnek, és nem egymással beszélgetnek, miközben engem figyelemre sem méltatnak!
Azt akarom látni, hogy ha épp telefonál, amikor bemegyek, akkor rámnéz, rámköszön, bocsánatot kér, majd a telefonba ezt mondja: "most le kell tennem, mert bejött egy VEVŐ! Nem csak hogy arra szánt az idejéből, hogy betér hozzánk, de talán még a pénzéből itt is hagy nálunk egy kicsit! Úgyhogy ha akarod, tartsd a vonalat, de lehet, hogy hosszú lesz!"
"Lehet, hogy sokáig nem tudom felvenni, mert addig állok a vevő rendelkezésére, amíg csak azt igényli, amíg minden kérdésére választ nem adtam!"
Balkán mindenhol!
Mert lehet, hogy ha körbenézel, akkor itt mindenhol "balkáni" kiszolgálást látsz, de Te, mint Marketing Commando barát, vevő, olvasó tartozol nekem és magadnak annyival, hogy nem hozol szégyent se rám, se magadra azzal, hogy beállsz a balkáni sorba!
Te egy mikrokozmosz vagy az iparágadban, akinek a marketingje, az ügyfelek kiszolgálásának színvonala olyan, hogy a vevőd azt hiszik, hirtelen egy nyugati országba tévedtek!
És hidd el: nálam süket fülekre talál minden nyuszi kifogás, hogy nem találni jó embert, meg hogy mindenhol a rosszat látják, meg hogy nem lehet megfizetni azokat, akik jól bánnak a vevővel.
Sóder!
Persze, hogy nincs olyan ember, ha Te nem neveled ki! És ők nem pénzért fogják ezt megtenni, hanem azért, mert valahol bennük is van büszkeség, méltóság, és igény arra, hogy jól végezzék a dolgukat!
Benned pedig van igény arra, hogy amikor az életed végén visszanézel a cégre, amit létrehoztál, akkor elmondhasd:
- Nem álltam be a sorba,
- Nem alkudtam meg a rosszal,
- Nem választottam a lusták útját,
Hanem létrehoztam valamit, amitől jobb lett a világ, amire büszke lehettem én is, az embereim is, és az egész ország a csodájára járt!
Van értelme ennél alább adni?
50 hozzászólás eddig
Itthon valami drámaian hiányzik a szolgáltatóiparból, s mindegy, hogy egy helyi boltban vagy egy bankban járok - mindenütt ugyanazt látom. A személyzet képtelen elfogadni, hogy ő munka közben nem Mancika meg Olgika, hanem a céget képviselő munkaerő. Ha megdicsérik a céget, mosolyogva köszönje meg a cég nevében. Ha meg a fejére olvasnak egy mérges cirádát, szintén mosolyogva oldja meg a problémát. Ne jöjjön azzal, hogy neki személyesen ehhez semmi köze: kit érdekel? Ő ott a vevő szemében nem 'Mancika', hanem X bank, ezért fizetik.
A kiszolgálás viszont sok tanult marketingest is megszégyenítene. Persze ez lenne az alap, de meglepő volt a körülményekhez képest a kedvesség, barátságosság, hogy a kiszolgáló beszélget velünk, érdeklődik felőlünk és nem csak elad. És a végén megkért: "mondjátok el a barátaitoknak is, hogy milyen klassz helyen jártatok".
Az emberek többsége miért nem akar szolgáltatni? Miért nem akar megfelelni?-a vevőnek, a főnöknek, stb.
Én próbálom kinevelni az ilyen típusú embert, de csak azoknál jön be, akik minimum 5 éve itt nőttek fel köztünk(lévén, hogy lovasiskolám van).
Rajtuk viszont látom, hogy már értik, érzik és élvezik a vele járó összes jó dolgot.
Mindíg a közepébe talál.
1. Tulajdonosi szemlélet
2. Lojalitás
3. Erkölcsi megbecsülés (is)
4. Ruházd fel döntéshozói jogosultságokkal az alkalmazottad, mondjuk Xezer/százezer… Forintig az alkalmazottad, azaz adj felelőséget… Ezzel elismered, hogy bízol a képességeiben, ezzel egycsapásra megduplázod az IQ-ját! ;)
Építs igazi csapatot, közénk tartozol érzés…
Sajnos így is túl sok ember repült már, az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember munkahelyet keres, ahol bért kap, és meleg van, és nem fogja fel, hogy ha a cég bevételt veszít, ő is elveszítheti az állását.
Vagy csak én érzem rosszul?
A rendszerem igazolta magát. Tudják, hogy lehet rám számítani, és azt is tudják, hogy ha telefonon nem is, de e-mailben online vagyok reggel 6-tól este 11 óráig is. Sürgős esetben azonnal lépek és megoldom a feladatot.
nagyon egyetértek, az én fiaim is mennek nyáron dolgozni: étterem (kiszolgálás), ügynök (eladás), gyár (hogy lássák a hátteret és értékeljék a jó körülményeket)
@Krisztián,
szerintem ha egy cégnél ennek kultúrája van - ami a tulajdonossal kezdődik - akkor az alkalmazottak is átveszik. Idő kell hozzá, de átissza őket is. Ebben nincs gyorstalpaló.
@Arató Csaba,
Kösz, hogy értékeled! Egy jó marketingesnek, egy jó szövegírónak gondolatolvasónak kell lennie! A siker titka: beszélj arról, amin az ügyfél feje amúgy is jár, és akkor figyelni fog!
És üzenet egy régi ügyfélnek:
Töröltem a hozzászólásodat, mert reklám volt - örülök, ha kommentálsz, de kérlek blogként kezeld az oldalt és ne apróhirdetési oldalként - kösz!
Hosszú idő után először vagyok itt, és nem vagyok hozzászokva az új szabályokhoz (tudom, el kellett volna olvasnom, de nem tettem).
Ha megtennéd, hogy elküldöd a hozzászólásomat az e-mail címemre, akkor kivenném belőle a reklámot!
Ezerszeres köszönet!
Ugye maradhat ez a reklám? Köszi az ő nevükben is!
Először mindenkinek biztosította a betanuláshoz szükséges időt, eszközöket, támogatást. Mindenki felkészültségét ellenőrizte - nem vizsgáztatva - mielőtt egyedül ügyfélhez ment volna.
Ezután összehívta a cégnél dolgozó újak csapatát. Két dolgot mondott:
1. Itt kötetlen munkaidő van. Az azt jelenti: akkor kezdődik, amikorra a partnercégek egyikénél az időpontot egyeztetted; addig tart, míg munka van.
2. Ha véletlenül este, vagy hétvégén dolgozol és gondod akad, a program főmenüjében nyomd meg az F1-et. Ott a telefonszámom, bármikor hívhatsz.
Fizetésemelést viszont a vevői visszajelzések függvényében kaptunk.
Azt mondjátok, igen modern, mai időkhöz való hozzáállás? Valóban. De 25 évvel ezelőtt volt...
Nagyon nagy hangsúlyt fektetek ezért a vendégekkel kapcsolatos bánásmódra, melynek van egy negatívuma is:
FLUKTUÁCIÓ
Már szinte kellemetlennek érzem a régi vendégek előtt. Pedig spéci álláshírdetés, csoportos válogatás, személyes elbeszélgetés, tesztírás, betanítási idő elméletre, gyakorlatra... Aztán persze kiderül, hogy hiányzik az a pár legfontosabb dolog, amit már régóta keresek a potenciális alkalmazottakban:
- elkötelezettség
- elhivatottság
- értékesítői véna
Mit rontok el?
Én egyébként szenvedélyesen el szoktam kérni a vendégkönyvet és jelzem a főnöknek, ha egy lelkes alkalmazottal találkozom: szerintem tudnia kell, hogy ki az, aki jó gazdája az üzletének, akkor is, ha ő épp nincs jelen.
Mivel ez nem a "Sales Commando", azt mondom, érdemes mindig szakértővel konzultálni, mert néha egy-egy jó tipp csodákat tesz.
De egy valamihez a szakmámból kifolyólag nagyon kell értenem, és ez az, hogy mi motiválja az embereket:
1) A pénz a kezdőket motiválja, és azokat, akik a Maslow piramis alján vannak. Ha már kezd jó lenni a fizujuk, akkor az extra pénz motivációja drámaian csökken.
2) Érdekes, de minél jobban beavatod az embereidet a céged ügyeibe, annál elkötelezettebbek lesznek. Azaz: mi a cég célja, mennyi bevételünk van, mennyibe kerül egy vevőt (ha tudják, mindjárt jobban mosolyognak rá!), mennyit keresünk egy eladott terméken, szolgáltatáson, mennyi a rezsi (mindjárt takarékosabbak lesznek). Minél többet tudnak, annál inkább lesz "tulajdonosi" a hozzáállásuk.
3) Hihetetlenül motiválja az embereket a szellemi kihívás! Tehát egy sales-est a pénznél is jobban motivál, ha leülsz vele, és megkérdezed egy nehéz ügyfélről, hogy "Te vagy a szakértő, szerinted mi a kulcs ehhez a kuncsafthoz?" Erről egyébként egy Daniel Pink nevű írónak remek meglátásai vannak, keress rá!
4) A pénznél is jobban motivál az idő: nem egy ügyfelemnél vezették már be, hogy ha egy sales-es hozza a havi kvótáját, akkor a következő hónapban minden nap 15h-kor hazamehet. Csodákat tesz a teljesítményükkel!
Szerintem a főnök-beosztott / tulajdonos-alkalmazott világában ott a legnagyobb csapda, hogy azt hihetnénk, elég fizetést adni, és megvan a motiváció. Vagy elég jutalékot adni, és akkor már mondhatom, hogy "ösztönzőrendszer". Ezek hamis megközelítések. Az emberek nem egyforma munkadarabok. Az alkalmazottak motiválása egy vezető számára folyamatos munka, jelentős részét nem lehet "automatizálni". Ráadásul az emberek ahhoz vannak szokva, hogy alkalmazotti mentalitással dolgozzanak, tehát nagy az ellenszél. Ezt a hozzáállást megfordítani nem kis munka / idő. Nem csodálom, hogy sokan inkább a bő munkaerő kínálatból válogatnak 101-edszer is, hátha megütik a főnyereményt. :-)
Gáborral értek egyet, ki kell nevelni a jó munkatársakat, csak jellemes embert kell felvenni. Jó kezdet, ha a vezetőt tényleg érdekli és fejben tartja, kinek mi a valódi célja. Nem futólag beszél erről a folyosón, hanem elkezd őszintén érdeklődni a kollégái iránt. Csípem az ilyen testbeszéden alapuló "jó tanácsokat", hogy "ne tedd karba a kezed és nézz mélyen a szemébe". Szerintem nem úgy kell tenni, MINTHA érdekelne, hanem TÉNYLEG érdekeljen a másik. Aki dolgozott együtt ilyen vezetőkkel az tudja, másképp néznek az emberek szemébe. Egy ilyen embernek bármit megcsinálsz :-) Az a vezető, aki nem naprakész abban, kit mi motivál, nem is vezető.
A férjem közigazgatásban dolgozik, és úgy kell motiválnia kevés pénzért dolgozó munkatársakat, hogy még csak le sem cserélheti őket. Vagy aki úgy érzi, gyenge ebben, dolgozzon MLM-ben néhány hónapig, ott is önkéntes munkára kell a potenciális kollégákat motiválni, kezdetben havi fizetés nélkül. Jó móka :-)
Már 20 évvel ezelőtt is volt olyan munkatársam, hogy célprémiummal, jutalomutazással, aranyórával sem volt motiválható, de olyan egyedi (10 darab) matricáért, amit az autójára kitehet és így (a beavatottak) látták, hogy ő a legjobbak közé tartozik szárnyakat adott.
Másik éveken keresztül bevált motiváció volt a cég emblémájával és a saját nevével gravirozott pezsgőspohár egy viszonylag könnyen elérhető teljesítmény után. Annak ellenére, hogy én találtam ki, én készítettem én is beszálltam (mint vezető) a versenybe és tényleg bűszke voltam, ha én is kaptam ilyen ajándékot. (Ott van most is a vitrinben.)
Az idővel való motiváció még nem jutott eszembe (mivel mindenki vállalkozóként dolgozik velem együtt), de szuper ötletnek tartom.
Kedves Varga Sándor! Nagyon sokat segítenél, ha elmondod, szerinted mi motiválta a soltvadkerti "mosolygós szemű" kiszolgálót?
Mi az a hajtóerő, ami őt előrevitte még a legnagyobb "úszáskor" is?
Vannak a személyzet hozzáállására jó tapasztalataitok a belföldi szállodai téren? Megírnátok?
Köszönettel!
1. Az alkalmazottaid olyanok, amilyeneket felveszel. Ha jónak gondolod a kiválasztási folyamatodat, de rossz az eredményed, akkor érdemes újraértékelni. Ezen a területen is működik a mérés. Ha csinálsz egy felvételi naplót közelebb kerülhetsz a megoldáshoz.
2. Ha már nálad dolgozik, olyanná válik, amilyenné alakítod. A munka az életünk legalább egyharmadát tölti ki. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazottad többet találkoznak veled, látnak téged, mint a párjukat, gyerekeiket, barátaikat. Ha neked nincs hatásod arra, hogyan dolgozzon, hogyan viselkedjen kinek van?
Még nem találtam olyan céget, ahol ne lett volna igaz a következő: az alkalmazottak hasonulnak a tulajdonoshoz. Ha lusta vagyok, ők is lusták lesznek, ha a munkanap végén üres az asztalom, ők is elpakolnak, ha nem figyelek rájuk 100%-osan, nem figyelnek oda az ügyfelekre.
3. Nincs kultúrája a kiszolgálásnak Magyarországon. És ezt változtatni csak sok vezetői munkával lehet. Mit értek ez alatt? Az életünk első néhány évében (szerintem ez nem több mint hat) a legtöbb viselkedésminta belénk ivódik. Például, hogyan viselkednek a szüleink velünk, amikor hibázunk és természetesen az is, hogyan szolgálnak ki minket egy üzletben. Ezek a minták tudatalatt működnek, és automatikusan, azaz gondolkodás nélkül használjuk őket. Tehát, ha beállok a pult mőgé, és nem figyelek tudatosan arra, hogyan viselkedjek, úgy fogok viselkedni, ahogyan azt életem első felében jellemzően láttam. Pont.
Tulajdonosok, vezetők, ez ellen kell küzdenetek. Sok munka. Főleg azért, mert először a saját tudatalatti működésünket kell megfigyelni, tudatossá változtatni, és törődni az alkalmazottakkal. Sokat törödni velük. Ez legalább annyira fontos, mint a marketinged. Mert a marketinged behozza a vevőd, de nem tartja feltétlenül ott.
Bár, Gábor, a felvetéseddel nem értek egyet, de a kommentjeiddel igen.
Nagyobb sikert:
:Dani
Azt is elárulom, ha már így rákattantam a témára, hogy én begyűjtöm névvel + iwiw profillal az elektronikai üzletláncok lelkes eladóit: ott én macerás vevő vagyok, mindent tudni és érteni akarok, csak az bír ki, aki maga is lelkes és elkötelezett. Ha csillogószemű + hozzáértő eladóval találkozom, feljegyzem, legközelebb név szerint őt keresem, ha úgy jön ki a lépés, majd alkalmazom:)
.
Örülök, hogy sok hozzászóló szerint már ez a helyzet, de a saját tapasztalataim szerint a közepes méretű cégekben legfeljebb a sales-esek 20-25%-a éri el ezt a szintet.
.
Viszont annál több elrontott anyagi érdekeltségi rendszert látok, amelyben mindenféle egyéb módon küzdenek a motivációért, mert túl sok pénzt adtak a sales-esnek és rohadtul elkényelmesedett. Pedig csak a korábban szerzett jogokból kellene egy kicsit visszavenni. Amíg a haza középvállalatok termelékenysége harmada, ötöde a nyugat-európainak, nem is tudtok meggyőzni arról, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben van...
A legtöbb, ami általánosan tanácsolható, az a "megfelelő ember".
Faragó Dánielnél is ott a pont. :)
Fontosabb a hozzáállás, az attitűd, mint a tárgyi tudás. Utóbbi tanulható.
Ezen felül minden az érintett üzleti működésen, az ott előforduló ügyfeleken múlik. Más a fontos Laurának, és mondjuk egy könyvelőnek. Aki okosan fel tudja mérni, hogy a legjobb ügyfeleinek milyen kiszolgálás a fontos, abban fog erősíteni.
Órákig tudnék erről beszélgetni! Volna másnak is igénye élőben is?
:)
És közben alkalmazottként elmondhatom, hogy mivel lehet motiválni. Egy darabig persze pénzzel. Az, akinek a jövedelme épphogy elég, vagy épphogy nem elég az alap funkciók kielégítésére, azt leginkább a pénz motiválja, mert meg kell élnie. Lehet bármennyire jó a munkahelye, ha tartósan minuszban zár hó végén, akkor lépni fog. Azt lehet elismeréssel motiválni, akinek megélhetési gondjai nincsenek.
Egy olyan társadalmi berögződés mellett ahol a vezető szent és sérthetetlen olyan gondolkodási háttérrel amit még a régiben tanultak mit várhatunk el.A boltokban nem eladók vannak hanem áru átadók(pláne a bevásárló központokban)a bankokban kérdem én miért azonosuljanak a bank etikájával vagy cég érdekkel mikor csak akkor találkoznak a szent és sérthetetlen kedves vezetőjükkel amikor kirúgja őket, és egyáltalán hogy képzeljük, hogy elmosolyodjon ha megélhetési gondjai vannak lehet az Micike vagy Olgika. Érdekes módon nyugaton sokkal kisebb a fizetési olló mint nálunk mégis jól működik .Egy kérdés Mikor ült le Veled a Főnököd és hívott meg egy fagyira sörre vagy netán focizni.Csakhogy el kell teljen még két három generációnyi idő hogy rájöjjünk hogy így is lehet céglojalitásra nevelni már ha nem lessz késő
Az én filozófiám: aki panaszkodik, attól el kell venni!
Ne a hibákat keresd, mert akkor egész napos, frusztráló elfoglaltságot találsz magadnak.
Keresd azt, ahogy javítani lehet, ahogy magad körül kialakíthatsz egy jobb világot!
Persze, hogy nem fog az egész ország hozzáállása egyik napról a másikra megváltozni. De valamikor Ausztriában is voltak kekec eladók, barátságtalan alkalmazottak. Ott sem magától alakult ki a jobb színvonal - hanem olyan vállalkozóknak köszönhetően, akik eldöntötték, hogy maguk körül jobb világot akarnak, és hozzáláttak a megvalósításához.
Ha engem kérdezel, számomra nem kérdés, hogy a "minden rosszat észrevevő és arra figyelmet felhívó" szerepet válasszam, vagy pedig azt, hogy "megváltoztatom magam körül a világot, még akkor is, ha az elsőre reménytelenek néz is ki" :)
Egy saját példa a közelmúltból: egy nagy barkács áruházban gyorsan kellett egy kerékpárt vásárolnom, és ezért nem volt időm alaposan "töviről hegyire" átnézni, mit is kaptam. Miután kifizettem és haza akartam vinni, kiderült, hogy csak akkor érvényes a garancia, ha egy távoli kerékpár szervizben üzembe helyeztetem, ráadásul plusz pénzért, mert gyakorlatilag nincs összeszerelve a bicikli, még meg kell húzni a csavarokat. Emiatt akkor bosszús voltam, de mint később kiderült, ez volt a szerencsém! A szervizben, ami kerékpár üzlet is volt egyben, időre, pontosan elvégezték az üzembe helyezést. A kiszolgáló fiú felhívta a figyelmem, hogy majd a rozsdás helyeken érdemes lenne lecsiszolni és festeni, mert hamar tönkre fog menni. Majd udvariasan megérdeklődte, mennyiért vettem a kerékpárt, és az ár hallatán elárulta, hogy ennyiért egy kategóriával jobbat is kaptam volna náluk, ráadásul üzemkészen. Ezen elkeseredve majd felbátorodva hálistennek vissza tudtam vinnni a rozsdás kerékpárt, mivel az áruház 60 napos pénzvisszafizetési garanciát vállalt. (Igaz, elég fogcsikorgatva álltak hozzá, de sikerült.) A kis kerékpárüzletben, a nagyon készséges eladók segítségével választottam egy szebb biciklit, és én is megemlítettem az üzletvezetőnek a lelkes fiatal eladót, akinek nem lett volna kötelessége érdeklődni és segíteni.
@Gábor: A probléma gyökere talán az, hogy túl sokan vannak itthon a Maslow piramis legalsó szintjén. Havi bruttó 180.000 Ft fizetésért őszintén szólva nem tartom jogos elvárásnak a kiemelkedő teljesítményt, ha nincs semmilyen egyéb motiváló tényező.
Szerintetek mi az a sávhatár az itthoni fizetésekben ami felett már nem lehet csak pénzzel motiválni? 2010 márciusában 124 000 Ft volt a nettó átlagkereset. Ennyit keres nagyjából egy pályakezdő, szerintetek ez normális?
Utoljára a bérezés. Szerintem a fix bér a múlté. Lehet akármennyi a fix fizetés, az ösztönző hatása gyorsan csökken. Ha pluszt várunk el az alkalmazottól, pluszt is kell adni. Ha valaki saját ötletével előre viszi a céget, azt honoráljam kérés nélkül, mind anyagilag, mind erkölcsileg. Érezze hogy hálás vagyok neki, fontos amit tett. Ha valakik 10 egységet termel nekem abból egyet adjak oda, függetlenül attól hogy az 10.000, vagy éppen 10 millió.
Igazán naggyá csak az alkalmazottakon keresztül válhat a cég. A szemlélet mindig a tulajdonosból indul ki.
Semmit nem számít, hogy mit mondasz, ha nem mutatsz példát. Ha a munkatársaid nem szolgálatkészek, nem megoldás-orientáltak akkor sajnos Te sem vagy az.
Nehéz ezzel szembenézni, de sajnos ez így van.
Ha most felment a pumpa akkor had meséljek el a történetet: Van egy ember, akinek az a produkciója, hogy egy nap alatt 2 biciklit tud megenni.
Egy kérdés: Idegesít-e téged a fenti embernek ez a tulajdonsága?
Kizárólag csak egy esetben:
HA KIDERÜL: TE IS BICIKLIEVŐ VAGY!!!
Összefoglalva, ha feszült leszel az "Amilyen a Paraszt, olyan a krumplija!"
megállapításomra akkor Te biciklievő vagy.
Egy Paraszt biciklievő...:)
Gyönyörű tengerparti étterem volt (a legjobb helyen, mert a sarkon épült, tehát 2 felől is szembetűnt - location, location!!!) Városszerte plakátok hirdették, hogy minden este tányértörős görög táncos vacsora van- ezenkivül mellette volt, hogy egyen nálunk és nyerjen 500 eurot. Bementünk az étterembe és kiváló ételt ettünk, csodás tálalás, minden friss (szóval a termék szuper), kiszolgálás kedves, mosolygós, udvarias -kiváló.
Mialatt az ételt vártuk a gyerekeknek szinezők és szines ceruzák jártak. Minden asztal üveglapja alatt elégedett vevői levelek, képeslapok és rengeteg fotó a tulajjal és a vendégekkel. Mikor kifizettük a számlát, jött a meglepi: egy gombóc fagyi a gyerekeknek, egy-egy mézes raki( vagy ouzo) a felnőtteknek ajándékba. Minden elköltött 20 euro után pedig egy sorsjegy járt, amit le kellett kaparni és nyerni lehetett 1 üveg bort, olivaolajat, 100 eurot vagy akár 500 eurot is. Ha nem nyert az ember, az állt ott, hogy "Köszönjük, hogy minket választott". A sorsjegy másik oldala a névjegy volt elérhetőségekkel. A tulaj barátságosan vállon veregetett, hogy vár minket barátainkkal együtt legközelebb.
Ezentúl mindig itt ettünk és az összes másik szállóvendégnek is megadtuk a cimet, akik szintén ott ettek azután. (referencia)
Kifelé menet megjegyeztem a tulajnak, hogy ugyanazon a soron a másik étteremben tegnapi húst szolgáltak fel nekünk és borzasztó volt. Mire ő diplomatikusan csak annyit mondott, hogy " Leider, leider.." vagyis sajnos sajnos. (nem pocskondiázta a konkurenciát). Mit monjak, nem csak kaja szempontból éreztem jól magam, a lelkemnek is jól esett a profizmus.
Sokkal többet hoz a megfelelő szűrő, a szakmai élesség HR oldalon.
@Ittzés Laura, oké, igérem, megnézem a "Nyugatot":-) érdekel a szolgáltatói kultúrájuk. Nagyon jó kommunikációs, kifogáskezelési iskola az ügyfélszolgálat, callcenter. A hazai piacon jelenlévő callcenterek amerikai jórésze amerikai, sokat hoznak be a kinti stílusból. (tükör előtt, telefonon, meghatározott tartásban és gesztuskörrel ügyfélkezelni...jó iskola) Érdemes ilyen cégtől trainert "kölcsönözni". Mostanában egyébként jóval több figyelmet fordítok amerikai véleményekre, lassan, de biztosan érik a társadalmuk - a miénk pedig gyorsan és stabilan öregszik.
@Bay Áron, nem tudok összeget mondani, de én onnan mérem a "Wohlstandot",(jólétet), hogy valaki tud venni a fizetéséből 20 pár átlagos cipőt.
/vissza a témához/
De legyünk őszinték, ha egy 1990-es évekbeli cégnév táblát látsz, azt mondod nem semmi… már matuzsálem. Akkor első generációs vállalkozás a vállalkozások többsége, nem is nagyon lehet másként, a matek az matek. Igazából készségekről alig beszélhetünk, önismeretről, probléma tudatról megoldás kereséséről csak-csak, pozitív örökségről kevésbé.
Kiválóak a külföldi példák, de csak azok számára lehet hasznos, aki saját maga megvalósítja. Amíg csak álmodozunk, és a kávé mellől hiányoljuk a pohár szódát, de a saját bizniszünkben mi tesszük ki a mi „szódáspoharunkat” addig kár gőzért.
Amíg az önszabotázsunkat nem raktuk helyre, addig nem fogjuk, és ne akarjuk senkiét…
Harmadszor, legyen cél, egyéni és közös együtt.
Negyedszer, legyen rajta kontroll.
De addig ne akarjunk rendet látni magunk körül, míg a fejekben káosz uralkodik.
Pl. szemét az utcán, a kapukban stb-vélemény:nem az enyém, nem érdekel.
rakjuk át ezt cégre:(ugye megvan..)
Az a baj, hogy sajnos még működnek ilyen cégek. Személy szerint, a családommal törzshelyeinkre, és csak ajánlásokkal megyünk még ki nem próbált üzletekbe, vagy szolgáltatókhoz.
Valami mozgolódás ezen a fronton is elindult, mert a vadkelet is kezd átalakulni.
Grt. a téma megint az utcán hevert :)
Illő tisztelettel, de hosszasabb ellenvéleménnyel élek, amit itt fejtettem ki:
http://teljesitmenyber.blogspot.com/2010/08/wolf-gabor-megrott-az-anyagiassagom.html
Természetesen igazad van, és elnézést "a Balkántól" az általánosításért!
Korrekt dolog, hogy kiállsz értük.
azonban az sem jó, ha a személyzet úgy követi minden lépését az embernek, mintha nem vevő, hanem egyenesen tolvaj volna. a "segíthetek" bárgyú és igazából céltalan kérdéstől pedig egyenesen kiver a víz! ezt tényleg tanítják?
ebben az üzletben, már sajnos nem először fordul velem elő - törzsvásárló vagyok, amióta csak megnyitott, hírleveleket is kapom -, hogy egy egy munkatárs a szó szoros értelemben rám tapad, egy lépést, egy centit nem tudok nyugodtan megtenni, hogy ne kövessen. az USA elnökét nem védi ennyire testőre! az eladók legyenek látó és halló távolságban, finoman jelezzék, hogy bátran kérdezhetek, érdeklődhetek, s abban a pillanatban azonnal legyenek készségesek és tudjanak válaszolni. akkor már ők jönnek és értékesítsenek, de hagyják meg a csámborgás, a gondolkodás, a nézelődés, ergo, a döntés, majd vásárlás esélyét!
ma olyannyira jól sikerült a "követés", vagy "őrizetbevétel" hogy a kolléga - mivel a cassa a bejáratnál van - engem szorosan kísérve magára hagyta, nyitott ajtónal a pénztárt. bekísért az üzlet mélyébe, ahonnan esélye sem volt látni, észrevenni az esetleges besurranót...
szóval azt gondolom, túlzásokba se essenek a kedves staff tagok, mert buzgóságukkal ugyancsak vevőt és ebben az eseben még bevételt is veszíthet a tulajdonos, aki jelen esetben itt és az online-nal foglalkozó kérdéskörben is olvas.
tamás, aki szereti a focit ;)
Külföldiül lojalitás, magyarul tulajdonosi személet. Mivel nem ismerem az üzletágad, egy – lehet - idegen példával világítanám meg:
Egyik kuncsaft, elégedetlen, mert mondjuk sokat várt, esetleg garanciális… problémákkal él…
Az alkalmazottad élhessen a lehetőséggel, hogy alternatív szolgáltatással, azonnali pénzvisszafizetéssel élhessen, kedvezményt ajánlhasson fel… Minden ilyen döntési helyzetben, levő alkalmazottad rendelkezzen egy személyes kerettel, amire időnként ránézel, és ha eredmény mérhető, akkor emelheted, akinél nem célravezető azét viszont csökkented!