Nyitás
Reggelenként, miután a gyerekeket leraktam a suliban, gyakran megyek be valamelyik plázába reggelizni. Ilyenkor imádom nézni, ahogy a boltok készülnek a nyitásra: félig felhúzott roló mögött rendezgetik az árukat, letörlik a polcokat, bekapcsolják a pénztárgépet, a kirakatba kiteszik a legújabb kampány poszterét, miközben a folyosón már már elkezdenek szállingózni a vevők.
Kezdődik a biznisz!
Valaha nekem ez a feszültséget, a stresszt jelentette, hiszen ahhoz kapcsolódott, hogy én megyek be dolgozni valamelyik multis ex-munkahelyemre. Ne értsd félre: szerettem ezeket, de valami nem volt rendben. Akkor még fogalmam sem volt, de ma már tudom:
A bizonytalanság, hogy bármikor átrendezhetik a céget és mire mindenki leül, nekem már nem marad szék. A bizonytalanság, hogy bármikor jöhet egy új főnök, akivel nem jövünk ki jól. A bizonytalanság, hogy kidolgozok egy remek új marketing akciót, és az ügyvezető a végén nem hagyja jóvá.
Akkor egy magánvállalkozásban, egy saját cégben még azt láttam, hogy az a biztos jövedelmem megszüntét jelentené, az egyéb kényelmi juttatásaim elvesztését, és hogy a munkahely adta biztonságot lecserélném egy fokozottan bizonytalan létre.
Micsoda illúzió! És mennyien ringatják magukat ebben!
Mára tudom, hogy a mai világban az EGYETLEN biztos pont a saját vállalkozásod: a sorsát Te határozod meg, a bevétele Tőled függ - a kontroll végre a Te kezedben van! Talán ez az a nyugalmat adó biztonság, ami egy reggel nyitó boltból, kávézóból árad. Ez az a biztonság, amit sok kezdő vállalkozó is érez, és ez adja nekik az erőt, hogy amíg a környezetük izzik a feszültségtől - "biztos jó ötlet volt feladni a fix jövedelmedet?!" - addig ők érzik, hogy végre, VÉGRE rátaláltak a helyes útra.
Örülök, hogy ezen az úton Veled tarthatok - én itt leszek 2008-ban is az útjelző tábláimmal, élvezve a játék minden egyes percét. Boldog új évet!
77 hozzászólás eddig
Velem hasonló dolog történt, mikor a fix fizetéses munkahelyemről (vidéki Malév-iroda) jutalékos, vállalkozói értékesítő munkakörbe igazoltam át. Nagyon nehéz döntés volt feladni a biztosat, még ha kevés is volt. Gyesen lévő feleséggel, két gyerekkel a maléves fizetésem+gyes-sel a létminimum alatti átlag jött ki 1997-ben! Aztán sok segítséget kaptam az akkori értékesítési vezetőmtől (máig tartjuk a kapcsolatot); és fél év elteltével a havi jövedelmem a korábbi maléves fizetésem nyolcszorosa volt!
Jövedelmem nagyobb része ma is értékesítés utáni jutalékokból áll össze, csak most már mintegy 30 fő értékesítési csapat munkájának eredményéből is részesülök :)
Nem ugyanaz a helyzet, mint Gábornál, de a "biztos" havi fixet nagyon is megérte nekem is feladnom a bizonytalannak tűnő jutalékokért!
Nem tudom, mi az: alkalmazottnak lenni. Egyetértek, és nem tiltakozom. Sokkal nagyobb felelősség vállalkozónak lenni, de enélkül a felelősség nélkül azt hiszem nem tudnék élni...
Bár az előrejelzések szerint sok tekintetben kemény év elé nézünk (no de melyik nem az?); olvastam egy idézetet, amit erre az évre magamévá teszek.
Stipicz Károly írta a Haszonban: "egy vállalkozó nem lehet pesszimista, legfeljebb óvatos".
Hogy jön ez ide? Hát csak úgy.
Mostanában sokszor arra gondolok, hogy amikor elkezdtem vállalkozni, csak a tizedét tudtuk volna annk, mint most...
De az a vonat már elment.
Szóval még egyszer BUÉK!
No meg Jószerencsét!
Van itt bányász, kohász, vagy erdész a blogon?
Komolyan kérdem!
Az újévi jókívánságaim szálljanak reátok, ámen! De az az elégedettség, az a könnyedség, mellyel az önálló vállalkozási létet kezeled, bennem csak a bizonytalanságot fokozza!
Úgy tűnik, mintha semmit nem kellene tenni azért, hogy sikeres legyek, csak megvásárolnom kiadványaidat, illetve termékeidet, szolgáltatásodat! Ha ez valóban így van, akkor sajna nem lehetek sikeres, mivel az indulási költségvetésbe ezek sem férnek bele! Ezen kívül nem kereskedő, hanem szolgáltató akarok lenni, a klasszikus értelembe vett TANÁCSADÓ! Látod, már a tevékenységemet is magyaráznom kell, mivel a globális világ értékesítői minden elnevezést besároztak! Eddigi kisérleteim gyakorlatilag eredménytelenek voltak, ráadásul arra sem volt alkalmam, hogy Veled kommunikáljak.
Szóval; mit is akartam mondani?
Gratulálok a programodhoz, szerintem hatalmas ismertségre tettél szert, ráadásul bőven válogathatsz köztünk, csak a sikeresekkel ...
Herczeg Endre
Próbáld ki!!!
Semmiképpen se vásárold meg Gábor termékeit és szolgálatatásait rögtön! Először iratkozz fel az ingyenes hírlevélre, mini tréningekre, csipkedj le ötleteket innen-onnan. Aztán ezek az ötletek egyre több profitot fognak hozni neked, és hirtelen nem tűnik jelentős összegnek a tréning ára. Nálam így történt, de bevallom, ez egy egy éves időszak volt. És csakis ezután vásároltam meg mindkét dobozos tréninget.
DE! NE VEDD MEG, ha nem vagy képes tanulni! A tanulási képesség elengedhetetlenül része annak, hogy ezeket a tréningeket fel tudd használni. Hogyan tudod, hogy képes vagy erre? Nos, ha az ingyenes anyagokat nem tudod felhasználni, akkor nem fogod tudni felhasználni a fizetős anyagokat sem!!!
És egy dolog még, amit megértettem: Gábornak igaza van, hogy személyes konzultációt csak azoknak vállal, akik már megvették ezeket a tréningeket. Különben az alapokat (mint a mágneses honlapok 8 titka...)kellene magyaráznia az értékes idejében...
Én sem vállalom kezdők angol tanítását. Kizárólag felsőfok üzleti nyelvvel foglalkozom...ez jelenti ugyanis az egyetlen kihívást számomra. Ez nem arrogancia. A kezdők mellett egyszerűen elaludnék.
Az biztos hogy a saját vállalkozás valamilyen szinten biztonságot jelent a számunkra, hiszen saját dologról van szó. Viszont a mai világban egy hagyományos vállalkozás az esetek 90%-ban stresszt és igen hosszú munkaidőt is vonz maga után. Arról már nem is beszélek, hogy nem kis tőke kell ahhoz, hogy egy vállalkozás jól indulhasson be.
A legjobb út, legalább is arra kell törekedni, hogy az alkalmazotti és az egyéni vállalkozói szektorból át kell kerülni befektetői vagy cégtulajdonosi szektorba, ahol már a pénz nekünk dolgozik.
Üdv:
Hitter Eduárd
Családi vállalkozásunk 18 éves, tehát nagykorú lett.
Karrierünk, biztonságunk ma is ezen alapszik, ugyanakkor rendszeresen szembesülünk a Megrendelő, a Munkáltató és a Munkavállaló közötti érdekellentéttel és érdekazonossággal.
Ha energiádat, tudásod optimálisan használod, a fontos dolgokra koncentrálsz, állandóan képzed magad akkor vállalkozásod igazi biztonságot jelenthet. Munkát máshol végezni nem tudnék, alkalmatlan lennék alkalmazotti munkaviszonyra, de büszke vagyok függetlenségemre, és a vállalkozásomra.
Mindenkinek sikeres Boldog Új Évet kiván
Gizi
Próbálom a kettőt egyszerre csinálni, de nem igazán férek be a 24 órába. Most szeretném kipróbálni az 1 órás munkarendet, amit ajánlottál! :) A fix munkámat minimálisra csökkenteni és a saját vállalkozásom aktivitását növelni!
Majd meglátjuk mi sül ki belőle!
U.I: B.U.É.K minden kommandósnak!
Egyébként igen, valóban a sok stressz és bukás jellemző, de honnan is tudnák az emberek hogyan kell vállalkozni amikor szülők és az iskola is alkalmazottá neveli őket.
Ki tudja, valaha eljutunk-e oda, hogy az iskola azt tanítja, amire szükségünk van?
Egyébként szerintem a plazában a boltokat nyitó emberek közül elég sok van, aki alkalmazott, nem pedig tulaj :)
Nagyszerű érzés újra, meg újra szembetalálkozni az Akadémia szellemével.
Jó Szerencsét!
BUÉK az egész blognak és nem utolsó sorban köszönet Gábornak a munkájáért. Meggyőződésem, hogy a cégünk nem tartana ott, ahol most, ha nem találkozom velük úgy kb. egy éve Schlingloff Sanyi egy műhelygyakorlatán.
Üdv
Gábor
Mellette megtartottam a varrodát másodállásnak.2006 novemberében leépítés volt ,piac beszűkülése meg egyéb kifogásokkal,.Én is az utcára kerültem(?)
Hát nem volt könnyű úgy dolgozni hogy délelőtt alkalmazott vagy délután maszek.Arra jó volt hogy sokat tanultam vállalat irányítást,de a rengeteg ötletem ami volt valakinek az érdekeit mindig sértette.Most már egy éve megint "maszek" vagyok,rengeteg ötlettel.
Mindenkinek sok sikert az új évben
Ha Neked nincs pénzed/türelmed az alapfokú aktatási anyagokhoz, akkor GÁBOR pontosan MIÉRT TALÁLKOZNA VELED, mellesleg miből fizetnéd ki?
Vagy Te ingyen adsz tanácsokat? Mert ha igen, értem, miért nincs pénzed...
Ha tanácstalan vagy, mit kellene tanulnod, akkor mindig térj vissza az alapokhoz!
Üdv, Juhász Attila
Addig is marad a család.
Már ahol nem csak egy gazdasági közösség a család.
Ha nem megfelelő ember kezébe kerülnek Gábor anyagai, az olyan mintha fordítva nézne bele a távcsőbe az illető.
Még le is hülyézi, hogy ezzel nem hogy közelebb, de messzebb lát.
Engem is hülyéztek már le képletesen szólva, amikor segíteni próbáltam.
Azt akarom mondani, hogy az anyagok önmagukban semmit nem érnek, kell hozzá a megfelelő ember.
Egyébként nekem már anno az ingyenes anyagok olvasásakor,már rögtön az elején piros volt folyamatosan a homlokom.
Régóta gondolkodtam már azon, hogy megkérdezem.
Miskolcon végeztem az öntő szakon, de sajnos már régóta nem dolgozom a szakmában. Pedig szerettem csinálni.
Amikor otthagytam az öntészetet, a főnököm tanácsára tettem, aki azt mondta: "első az üzlet, második a család, harmadik a kocsma. Eriggy, végedz a dolgodat, a kohászatban nincsen pénz!"
Ez persze messze nem igaz. Annyi előnye azért van a műszaki előéletemnek, hogy egy nyelvet beszélek a "nehézfiúkkal".
Ahogy elnézem weboldaladat, Te sem éppen földmérő irodában ücsörögsz. Vagy tévedek?
Örök dilemma, hogy kinek jobb, egyszerűbb, biztonságosabb és hasznosabb? A vállalkozónak (kis, küzepes, nagyvállalkozó); vagy alkalmazottnak?
Aki kockázatvállaló, szereti a kihívásokat, szeret és tud önálló elképzelések, ötletek alapján értéket termelni, azoknak mindenképpen vállalkozásban kell gondolkodniuk. Bizonyos mértékig önmegvalósítási igény kielégítése... De Maslow is megmondta, hogy amíg eljutsz a piramis csúcsára, hosszú út vezet. (A hosszúság mérhető térben és/vagy időben.)
Akinek a családja eltartása, a költségei kitermelése a feladata és célja pillanatnyi élethelyzetében, azoknál a fix állás és emellett az önálló szárnypróbálgatás tűnik biztonságosnak.
A jövő azonban mindenképpen a vállalkozásoké! A mai főiskolások számára kötelező vállalkozásban gondolkodni!
Jó magam 1995 óta saját cégben dolgozom (hol egyszemélyes, hol ötszemélyes, hol pedig üzleti partnerekkel is számolva 30 személyes). Ez alatt a nem kevés idő alatt kétszer tudtak elcsábítani, tudtam elcsábulni a biztos fixért.. (a legutolsó 2000-ben volt). Azóta azt vallom, hogy a vállalkozói bizonytalan (?) BIZTOSABB. Ha szeretsz dolgozni, új dolgokat tanulni, kipróbálni, és pozitívan állni a változásokhoz - Sőt elébük menni- a bizonytalan is sokkal biztosabb lesz. És ami nagy különbség NEKED A SAJÁTOD lesz biztosabb.
Mindenkinek Boldog , és sikerekben, egészségben gazdag Újévet kívánok!
A Gábornak ezen felül még ugyanilyen hatalmas lendületet a tanításához, ötleteihez és a kifogyhatatlan lelkesítő energiájához!
Lesták ZSuzsa
az nem allando stressz-es doppingforras, hogy meg kell feleni a piaci/egyeni kihivasoknak?
22 éve eszem a magam édes-savanyú kenyerét. Hol a penészt lekaparva, amikor az utolsó krajcárt keresve akadtam rá a sublót fiában, hol áhítattal az azt körüllengő illatoktól…de mindig élvezettel majszoltam, mert a saját magam sütötte kenyér darabja volt. Pedig volt idő, amikor úgy éreztem a fogam törik bele, mert olyan kemény volt.
De nem adtam fel, újból odaálltam a kemence elé, hogy legyen miből szelnem a magam és a családom számára.
Ilyenkor irigykedve néztem a szomszéd pékség csodálatos kirakatát és egyik ámulatból a másikba estem a sok finomság láttán.
Még mindig nem adtam fel. Gyúrtam tovább a kenyeremet, ízlelgettem, hogy elég jó-e… kóstoltattam boldog boldogtalannal, míg nem mindig finomabb és finomabb kenyeret kezdtem sütni.
Gyönyörködtem a dézsában dagadó kovászban. Már nem tudott kifogni rajtam, mert minden csínját kitapasztaltam.
Elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdjek kalácsot is sütni. Már nem figyeltem a szomszéd pékség kirakatát. Jobbnál jobb ötletek jöttek, én pedig csak sütöttem és sütöttem rendíthetetlenül.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a begyúrt tészta életre kel és engedelmesen formálódik a kezeim alatt.
Ma már boldogan látom, hogy más is élvezettel majszolja a kenyeremet és elégedetten bólogat, én pedig még nagyobb élvezettel sütöm tovább a kenyerem az öreg kemence előtt görnyedve, miközben gondolataimban a sublótban talált kenyérdarab édes ízét érzem a számban.
Ez már-már olyan szép, mint az 50-es években az a plakát, hogy "Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!"
Egyébként én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy aki elég merész hozzá, az vállalkozzon.
Valójában nem is ahhoz kell merészség, hogy vállalkozz, hanem ahhoz, hogy alkalmazott maradj. Mondjon nekem valaki egy olyan állást, amely betöltése esetén biztos lehetsz abban, hogy onnan mész nyugdíjba, ill. legalább annyiban biztos lehetsz, hogy máról holnapra nem rúgnak ki.
Még egy multi cég ügyvezetőjeként sem lehetsz biztos ebben. Hány, de hány embert ismerek, aki komoly, sikeres pályát futott be egy multi hazai képviseletének egyik vezető posztján, több, mint 10 éve dolgozott ott, több, mint 5 éve volt csúcsvezető - mégis kitették. Oké, elég tisztességes végkielégítést szoktak ők kapni. Na de mihez kezdenek 40-en felül? Nem kell a munkaerőpiacnak a 40 éven felüli, nagy tapasztalatú szakember, mert sokat kér. Van helyette fiatalabb, olcsóbban. (Egyébként rendre ezért kerülnek lapátra.)
Ha ügyesek, akkor így negyven felé elkezdik a kapcsolatrendszerükre építve felépíteni az első vállalkozásukat.
Na de mi lesz azokkal, akiket nem magas végkielégítéssel, nem komoly kapcsolatrendszerrel a hátuk mögött tesznek ki szintén 40 felé egy cégtől - messze nem cégvezetői beosztásból? Ők aztán nézhetnek bután. És _ez az igazi kockázat - csak ezzel senki nem számol.
Aki 30 éves koráig nem kezd vállalkozást építeni, az a fenti kockázatot vállalja 10 éves távlaton belül. És ez súlyos könnyelműség.
Én is harmincévesen kezdtem bele a cégembe. A 24. órában. Néhány év súlyos rabszolgamunka volt, mert gyakorlatilag pénz nélkül vágtam bele (nem kötelező ilyen rosszul kezdeni, de nekem ennyi eszem volt.) De amint átrágtam magam az első néhány nehéz éven, minden elnyerte értelmét.
Szóval tessék vállalkozni, mert különben negyven év az élet.
Ja, és a lényeg: nem kell félni a piactól. Aki figyel, azt nem söprik el a trendek.
Horváth Attila
A "bizonytalan biztonságot" adó fix fizetésű munkahelyen az van amit adnak és többről igazából csak álmodhatunk.
Mindazonáltal a nem megfelelően megalapozott vállalkozások hamar "elvérezhetnek"!
Mindenkinek alaposan át kell gondolnia mielőtt belevág!
Az én véleményem az,hogy kellő ismeret,elszántság,kitartás és persze tőke nélkül inkább maradjunk a "bizonytalan biztonságot" adó munkahelyünkön.
Mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!
Gergő
A vállalkozó nem egyenlő a cégbírósági regisztrációval a vállalkozói igazolvánnyal…
Vállalkozás nem egyenlő a termékeddel, a szolgáltatásoddal.
A vállalkozás a számomra nem egyenlő a szervezeti formával!
A vállalkozás, az szemléletmód, életmód, gondolkodásmód… Életérzés!
Nem elég, ha van ötleted, nem elég, ha van terméked, szolgáltatásod!
Vállalkozó attól leszel, ha van célod, és stratégiád hogyan érd el, és erőforrásaiddal úgy tudsz sáfárkodni, hogy mindig a célod felé vigyen a legoptimálisabb befektetés/nyereség arányában.
A kommentek közt is érezhető, hogy sokan nem így gondolják! – Ugye?
Üdv: István
Ui.: Boldog és sikeres újévet mindnyájatoknak!
http://www.bulbul.hu/2008/01/alkalmazott-vagy-vllalkoz.html
Üdv,
András
Szóval Tamás igazad van, egy pillanatig sem dolgoztam földmérőként.
Az egész úgy indult, mind minden anyuka vágyálma. Megszereztem a diplomákat (mer' az jó). Elmentem dolgozni (mer' az kell). 10 év alatt 3 cégnél voltam. Mindegyik KKV. Az egyiket majdnem szó szoros értelmében a kiskezünkkel építettük fel. Akkor kezdtük hárman, ma már nagy cég.
10 év alatt elegem lett az egészből. Jól kerestem, de hiányzott valami. Szerettem a munkámat és a munkatársakat, de fizikailag rosszul voltam, amikor nyáron kinéztem az ablakon és láttam a boldog napsugarakat én pedig az irodához voltam láncolva.
Aztán jött bátyám, hogy csináljunk együtt üzletet. Vigyem én a marketinget. Még egy dolog, amihez nem értettem. Választhattam a biztos, jól fizető állás, vagy a bizonytalan vállalkozás. Majdnem 2 másodpercig haboztam.
Azóta kaptunk hideget-meleget is. Mégis jól érzem magam és olyan energiáim vannak, melyeket soha nem éreztem alkalmazottként. Rájöttem nekem az nem való. Túl sok a főnök, túl sokan törik le a lelkesedésemet.
Ráadásul anyagilag is jobban jártam. Jobban szeretem ugyanis, ha az eredményeim határozzák meg az életszinvonalamat, nem a munkahelyi besorolásom.
Ezért én Gábor ezen bejegyzésével 100%-ig azonosulni tudok.
Egyébként megnéztem a honlapotokat nagyon ütős :-).
Üdv
Gábor
Először is B.U.É.K. minden olvasónak!
Rossz a kérdés, ha az van feltéve, hogy mi akarok lenni? Azt kellene kérdezni magunktól, hogy milyen életet akarok? Adódik a köv. kérdés: mivel tudom ezt elérni? Adódik a köv. kérdés:ehhez mim van meg? /képesség, pénz, készség, szorgalom, kitartás, segítséget kitől várhatok, kinek milyen érdeke van, hogy segítsen stb./ Ha ezekből valamennyi hiányzik, hajlandó vagyok-e ezeket megtanulni-megéri-e ebbe időt tenni?
Ha mindezt ki lehet "pipálni", már csak egy maradt: van-e bennem elég bátorság, hogy el merem-e kezdeni?
Na ez mindenkinél más,a bátorságot időnként a sarokbaszorítottság tudja nagyon jól növelni...
Tapasztalom, hogy az embereknek kellene valami más, esetleg több, de mivelhogy a változás mindíg egy kényelmi zónából való kilépéssel jár-hát inkább majd később, vagy nekem már erre a rövid időre így is jó...
Aki ezt meg meri lépni neki sincs semmi garancia semmire.
Na most lehet, hogy valakit jól megforgattam, de Én magamat is megforgattam-nagy kár, hogy nem 15-20 éves koromban.
Rájöttem: vagy Én vezetem a sorsomat, vagy megvezetnek. Az utóbbit nem bírnám már elviselni...
Én is elkezdtem már egyszer, pár éve,mint vállalkozó és nem sikerült, mert fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell csinálni, csak azt tudtam, hogy mit. Nem adtam fel, mert hittem, hiszek az ideában. Most tanulom, hogyan kell jól csinálni, és köszönök minden segítséget Gábornak, a csapatának és nektek is, hiszen a hozzászólásokból is sokat lehet tanulni.
Kívánok nektek sok sikert, és azt, hogy sikereteket a megjelenésetek is tükrözze, hiszen megérdemlitek ti is és az ügyfeleitek is!
LacfiÁgi
a sikeres férfiak imázstanácsadója
26 éves közalkalmazotti múlttal úgy érzem magam, mint a mesebeli elefánt: kiskorában cölöpökhöz láncolták. Pár év múlva játszi könnyedséggel megszabadulhatott volna béklyóitól, ám addigra elfelejtette az erejét is, az eszét is használni.
Több mint egy éve olvasgatom okos tanácsaitokat, honlapjaitokat, e-bookjaitokat. Köszönöm a leckéket!
Ideje a tettek mezejére lépnem! A bal első lábamat már kiszabadítottam...
Hát, Te szépen otthagytad ezt a csodálatos szakmát.:) Örülök, hogy végül is megtaláltad a magad útját. Én is azzal próbálkozom, de szigorúan csak mint földmérő.
Üdv, Jeney Zoli as. Yenky
Remélem továbbra is egyre többen vélik úgy, hogy érdemes a Jeladoval kapcsolatba kerülni. (Gondolom ezt nézted)
Én az egyetem után másfél évig dolgoztam öntödében, amikor is 1990-ben kaptam egy „ellenállhatatlan” ajánlatot és egy dél-angliai kohászati üzemben kötöttem ki, a földtől hetven méter magasságban, úgy húsz méterrel egy ívkemence fölött, 15 méterrel a fedéllemez alatt, mint okleveles-mérnök-segédmunkás.(A diósgyőri acélmű ahhoz a csarnokhoz képest kutyaól, bár az sem éppen egy rózsaszín Barby ház)
A bazi nagy porelszívó berendezés csőcseréjét végeztük, két hónapon át, megállás nélkül, napi 12 órában (Én most vasággyal együtt vagyok 65 kiló, plusz áfa, tehát elképzelhető, hogy mit kerestem a magasban).
Na most, amikor hazajöttem, megfogadtam, hogy soha, de soha, de soha többé, nem...
Majd egy kő kapitalista, direktmarketingben utazó céghez kerültem, mint témafelelős, ahol az üzlet felfutásával párhuzamosan, a forgalmazott sziriszarik szervizét építettem, láttam el alkatrészekkel és adminisztráltam.
Érdekes tapasztalatokra tettem szert, főleg az elején, mivel – rajtunk kívül más nem volt – társammal képeztük ki eladásra a „képviselőket”. Azóta tudom, hogy bármit el lehet adni (legfeljebb nem érdemes). Ezért írtam az előbb, hogy ha akkor tudtuk volna a tizedét annak, amit most...
Miután csődbe ment (bocs, feloszlott) a cég, szabadúszó lettem és a cég elmerülése után a vízre felúszó hordalékokból még nagyon sokáig jól megéltem.
Kétszer estem kísértésbe. Egyszer tévedésből jelentkeztem dolgozni, de szerencsére nem rám volt szükségük.
Aztán tévedésből még egyszer jelentkeztem alkalmazotti állásba, de sajnos felvettek, így az elmúlt tizenhét évből kettő elúszott, de most már a fene se bánja.
A próbálkozások, meddő kísérletek korának vége és most újult erővel, az alapoktól kezdve építgetem, fejlesztgetem „birodalmamat”.
Ami jól esik: az, hogy ide írogathatok.
Ami még jobban esik: látom, hogy van értelme a marketingnek
Ami nem esik jól: az amerikai forgatókönyvírók sztrájkja, mert nagyon kíváncsi vagyok a Született feleségek folytatására és a Szökés sem hagy hidegen, a Lost-ról nem is beszélve.
Jó szerencsét!
Nagyon megfogott az idei kezdő blog cikked...(Copy/Paste)...
Egy pici nosztalgia azért van a sorok között...vagy rosszul érzem ?
Én is voltam 7 évig vállalkozó...de nem olvastam a "gazdag apa" és "szegény apa" tanácsait...sokat dolgoztam...jól ment...de belefáradtam...jelenleg alkalmazott vagyok ismét...de aki egyszer megkóstolta a "lehet másképpen is" ízét az lehet hogy újra megpróbálja...köszi a sok jó ötletet és tanácsot...sok sikert 2008-ban is.
Ha van weboldalad, elfelejtetted ide tenni a linkjét.
Engem komolyan érdekelne a szakmád!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen módon történik egy ilyen imázsátalakítás.
Nem szakmai titkokat akarok kifürkészni, hanem inkább az elvi módszerek érdekelnek.
Csak azt sajnálom, hogy nem korábban alakult így az életem. Hány évet vesztegettem el azzal, hogy másnak dolgoztam! Mindegy mennyi volt a fizetésem, a lényeg ugyanaz: aprópénzért melóztam. Érdekes mód, mostanában nincs munkahelyem, nincs vállalkozásom (még nincs) mégis jobban élek, mint korábban. Elsősorban nem a pénzre gondolok most.
Az elmúlt év két legnagyobb élménye számomra: Gábor blogja és A vállalkozás mítosza. Mindkét olvasmány abban segített, hogy helyrerakjam a gondolataimat. Bárkivel beszélgetek erről a témáról feltétlenül szóbahozom ezt és javaslom, hogy olvassa mindkettőt. Javaslom nektek is.
Itt, ezen a blogon olvastam most, hogy ha indulsákor csak fele ennyit tudtam volna... Hát igen. A tudás megszerzéséhez is idő kell. De ki mondta, hogy könnyű lesz és gyors lesz? Ezen a blogon én ilyet nem olvastam még...
Szép napot és bőséges bevételt kíván
Károly Vajdaságból.
Nem tudom, melyik hozzászólásban olvastad, de én is írtam olyasmit, hogy „ha akkoriban a tizedét tudtuk volna”.
A 90-es évek elején direktmarketingben árultunk, utaztunk és azok az „értékesítő-oktató” anyagok, amiket vhs kazettákon kaptunk (talán még ma is megvan valahol) a mai piacorientált módszerekhez képest hajítófát nem értek.
Kissé érthetetlen számomra, hogyan tudtunk azzal nyomulni, de bizonyára a malmunkra hajtotta a vizet a szocializmus hiánygazdálkodásáról a piacgazdaságra éppen áttérő társadalom nyitottsága csaknem minden árura, ami „nyugatról” jött.
Arra volnék kíváncsi, hogy vajon mostanában hogy áll a helyzet? A gyártó-forgalmazó cégek vajon okítják-e olyan intenzíven értékesítésre, marketingre az üzletkötőiket, mint szakmailag indokolt volna, és ami a rendelkezésre álló tudás birtokában lehetséges volna?
Azért teszem fel a kérdést, mert gyanús a dolog, hogy nem, vagy nem teljesen aknázzák ki a lehetőségeket, talán még a multik sem.
Vélemény???
A privát véleményemet írom, mert nincs tárgyismeretem a témában, csak személyes tapasztalataim.
A VIP-en indítottam egy saját topikot "Piaci kőrséta" címen. Ide azokat a sztorikat írtam le, amiket jártamban, keltemben tapasztaltam.
Március, április tájékán felfigyeltem egy plázában lévő üzletre és leírtam a tapasztalataimat, előre vetítve, hogy a következmény csak csőd lehet. Szeptember környékén végleg lehúzta a rolót.
Nem kellett a jóslatomhoz különleges tudás, egyszerűen szembeötlő hibák tucatjait kellett csak meglátnom és a vállalkozói rutinom adta meg a választ.
Nagyon sok kkv esetében tapasztalom, hogy képtelenek a fejlődésre. Egy egész blogot megtudnék tölteni ennek a kifejtésével és a példák sorolásával.
Alapvetően az esélyegyenlőség tekintetében a többsé még a manufaktúra korszakában él.
Amíg így van, addig a fejlődni képes és akaró vállalkozásoknak ez ma maga a kánaán!
Sokszor leírtam és sokszor váltottam ki megdöbbenést azzal a nézetemmel, hogy ott lehet a legbiztonságosabban vállalkozni, ahol a legnagyobb a konkurencia!...Én magam is ezt tettem.
A terjesztőszakmámból kifolyólag, jól ismerem a velem kapcsolatban lévő vállalkozásokat, azok gondolkozását és üzletpolitikáját.
W.Gábornak még bőven akad munkája az elkövetkező 50 évben....ugyanis katasztrófális a helyzet. A vállalkozások jelentős része leragad a szakmai tudásnál és minden más téren alulképzett.
Előbb azt döntsétek el, hogy a Ti vonatotok indult-e el, vagy a mellettetek lévő vágányon álló vonat. (Biztos találkoztatok már azzal az érzéssel, amikor az érzetetek becsapott benneteket)
Ez is olyan!...Csak itt a másik vonat a W.Gábor!
Csak a megszerzett tudás tükrében jelenik meg ez az érzés. Annak hiányában viszont nincs semmi, mert nem áll a másik vágányon ott a vonat. Így nincs érzékcsalódás sem, mert nincs érzék...Lefordítva, nincs tudás, azaz nincs alap, amin ellehet indulni. Ezért is nincs mit sajnálnotok. Enélkül csak a nagy ismeretlenbe ugorhattatok volna bele, végig járva a tapasztalatszerzés keserves útját.
A fejlődésnek szakaszai vannak. Nem lehet azokat kihagyva eszeveszett rohanásba kezdeni, mert menthetetlenül bukás a vége. Legyen szó vállalkozásról, vagy a saját tudásbeli és személyiségbeli fejlődésetekről.
Aki igazából sikeres akar lenni, az kellő alázattal és kitartással végig kell mennie a saját fejlődésének útján. Mindenki ezt teszi, aki nem örökli meg a készet.
Ha W.Gábort megkérdeznétek, Ő is eltudná mesélni, hogy mennyi minden kellett ahhoz, hogy a mellettetek lévő sínpáron már nem egy helyi vicinális láttok, hanem az interszitit.
A másik fontos dolog a türelem. Nálam most éppen fordított a helyzet. Magamat kell fékeznem, mert a megszerzett tudás eredménye olyan helyzetet teremthet, aminek már nem tudok megfelelni.
Hiába ismerem a fogásokat és a technikát az elém rakott súlyzón, ha az izomzatom, csak 50 kilóig hitelesített. Előbb az izomzatomat kell fejlesztenem, majd csak az után jöhet a 70...100...150 kilós súly.
Valószínűleg definiálni kellene az alapképesség fogalmát.
Ha olyan, mint az írás, olvasás - vagyis normális értelmi szinttel rendelkező ember képes megtanulni, akkor el tudom fogadni.
Talán azért lehet megtévesztő első olvasatra, mert a vállalkozói képességet valamilyen veleszületett készségnek, habitusnak gondoljuk.
Pedig tényleg minden olyan tulajdonság, ismeret, fortély, ami ahhoz kell, hogy valaki sikeres vállalkozó legyen, megtanulható.
Az életben mi választjuk meg melyik utat választjuk...
Mindaz amit a múltban tapasztaltunk...az csak bővítette tudásszintünket...szerintem nem kell sajnálni...az életben az a fontos,hogy mi jól érezzük-e magunkat abban az életformában,ahogyan élünk...
A tudásszint viszont néha irracionális kategória...lehet,hogy mindaz amit az ember tud, arra a jelen helyzetben nincs szüksége senkinek...annyira nagyok viszont nem vagyunk,hogy mi formáljuk az emberek igényeit...
Az ember minél többet tud, annál inkább rájön arra,hogy még mennyi mindent nem tud...annál több olyan ismerettel és ismeretlennel érinkezik tudásgörbéje, amely még számára új...és lehet,hogy ezek az új ismeretek megszerzése segít eldönteni,hogy jó vonatra szálljunk fel...nem biztos,hogy minden ember akkor lesz boldog,ha saját vonatja lesz ! ... de aki tudását folyamatosan bővíti újabb ismeretekkel…mindig lesz egy vonat amelyre felszállhat.
Gábor blogja...hiszem sokonk számára egy jó útmutató...és egy hasznos segítség ...
és amikor a marketingben is "100 kg-osak" leszünk...biztosan vásárlók is leszünk...de addig is köszi Gábor...jó téged olvasni.
Az állásfoglalás célja pusztán az, hogy hivatalosan felismerjük és rámutassunk: a világ változik. Nem akarom misztifikálni az egészet, nem az EB hordozza a vállán a globalizációt.
Kösz,
Krisztián
És hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam, az 1 hónapja beszerzett Hipnotikus... 1 hét alatt behozta az árát :)
Horváth Attila
Sok sikert hozzá!
Horváth Attila
Átolvasva minden bejegyzést, szerintem kicsit mindenkinek igaza van. Mindkettő lehet bizos, és mindkettő lehet bizonytalan is. Csak attól függ, mennyire megbízhatóan csinálják.
Kicsit átmatekolva a dolgot: a vállalkozás alapvető célja a profit (pénz, vagy életminőség, vagy bármi-ből több, mint nemvállalkozóként). Hiszen erre vállalkozunk, nem arra, hogy kihordom az újságot, lemosom a kocsit, hanem arra, hogy bevállalom a rizikót, de előbbre jutok, fejlődök, jobban járok.
Ha valaki a legjobb a szakmájában, nem kell félnie a leépítéstől sem, de bátran vállalkozhat is. Ugyanis: azért alkalmaznak, mert profitot termelsz, magyarán az "előállított értéked" mínusz kötségeid összeveveztésénél plusszos marad számla vége. Ha pluszt termelsz valakinek, miért ne magadnak termeld, tehát vállalkozz! Ha pluszt termelsz valakinek miért válna meg tőled, tehát biztos a helyed. Ha már nem termelsz (extra) pluszt és nem tartanak rád ilyen áron igényt, akkor még nullszaldósan (ami a jelenlegi szint is lehet) még vállalkozhatsz.
Kell vállalkozni, kell saját birodalmat építeni. De nem az alkalmazotti bizonytalanság miatt, hanem mert hiszek, bízok benne, és a matek is ezt mutatja. Azután, hogy a legjobb vagy, és alkalmazottként főnökeid az elvesztésed miatti félelemtől nem alszanak.
Én alkalmazott vagyok, de vállalkozónak érzem magam. Nem bejárok dolgozni, hanem munkát végzek, értéket teremtek (nem is járok be). Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mennyit, és hogy ebből mennyit kapok vissza. De nem rejtem el azt sem, hogy ez nekem addíg jó így, amíg pluszt ad, és nem visszafog. Vállalkoztam egy feladat elvégzésére, és ha én vagyok a legjobb, piacvezető is leszek. Aminek ugye ára van... Ha nem vagyok még csak a jók közt sem, minek tennék tőkét is bele? Az adminisztráció is könnyebb...
Aki így élni meg az alkalmazotti létet, szerintem, előtte ugyanúgy nyitva áll a fejlődés kapuja, az önbizalom és siker lépcsője. Kicsit a gondolkodásmódnak kellene átalakulnia...
Hmm.
Más... Egyszer kérdeztem, hogy végződött egy szórás. Dunakeszi... Nem tudtunk meg semmit. Pedig Te szórtad... Talán csak el lett feledve... Vagy üzleti titok...
Járni, kelni azt nem árt... Egy sok ezer éves kínai mondás szerint: nem az tud sokat, aki sokat élt, hanem az, aki sokat jár...
Az elképzelés, a megvalósítás, a kivitelezés... Kiváló!
Gratulálok!
Csupán egyetlen kérdés:
keresőkre szándékosan nem optimalizáltad a weboldalad?!
Üdv: István
Nagyon jó ötledet van, és azt fantasztikusan valósítod meg. A bejegyzésedben azt mondod, hogy a tanfolyamon már túl vagy. Szerintem, te már Gábor sok-sok anyagán túl vagy, ha ilyen honlapot hoztál létre. Gratulálok és kívánok bőséges bevételt. (Lehet, hogy ezt az ötletet érdemes lenne átültetni a szerbiai viszonyokra is?)
Szép napot kíván
Károly Vajdaságból
Erről jut eszembe: "ha meghalok, szépen, álmomban akarok elmenni, mint a nagyapám, és nem ordítva meg kapálózva, mint az utasai"
ELKÉPEDVE OLVASTAM A BEJEGYZÉSEDET!
AMIT LEÍRTÁL A LEGNAGYOBB HORDEREJŰ BEJEGYZÉS, AMIT VALAHA OLVASTAM...HOGY HANGSÚLYOZZAM A JELENTŐSÉGÉT, CSUPA NAGYBETŰVEL ÍROM A HOZZÁSZÓLÁSOMAT!
SZAKMÁMBÓL EREDŐEN A VÁLLALKOZÁSOM 12 ÉVE ALATT TÖBB EZER EMBERNEK TARTOTTAM TRÉNINGET FELVÉTELKOR.
A FIATALOKNAK KÜLÖN ELSZOKTAM MONDANI, HOGY AKI BOLDOGULNI AKAR A MAI VILÁGBAN, ANNAK EGY NAGYON LÉNYEGES DOLGOT MEG KELL ÉRTENIE:
A mai piacgazdaságban a munkavállaló ugyanolyan vállalkozó, mint én vagyok, csak ő nem a tőkéjével vállalkozik, hanem a munkaerejével.
Az, aki a munkájával képes elérni, hogy egy adott vállalkozás számára nélkülözhetetlenné váljon, nem kevesebbet ér el, mint azt, hogy a vállalkozásnak GAZDASÁGI ÉRDEKE fűződik az alkalmazottjához. Azt a vállalkozást, amelyik ezt nem ismeri fel és nem dotálja anyagilag, azt ott kell hagyni, mert a VALÓDI ÉRTÉK BENNED VAN és nem a vállalkozásban.
NAGYON SOK VÁLLALKOZÁS FELEDKEZIK MEG ARRÓL, HOGY AZ ÉRTÉKET AZ ALKALMAZOTTAK ÁLLÍTJÁK ELŐ. EZÉRT NAGYON FONTOS A VÁLLALKOZÓ ÉS AZ ALKALMAZOTTJA KÖZÖTTI VISZONY MIKÉNTJE.
VITATHATATLAN FÜGGŐSÉGI VISZONY ÁLL FENN, MERT EGYIK SEM KÉPES A MÁSIK NÉLKÜL BOLDOGULNI.
ITT SZOKTAK A NAGYKÉPŰ VÁLLALKOZÓK ELBUKNI:...TÚLÉRTÉKELIK A SAJÁT SZEREPÜKET ÉS AZT KIZÁRÓLAGOSSÁ TÉVE KÉPTELENEK A DOLGOZÓIKAT MOTIVÁLNI.
EZEK AZOK, AKIK JOBBAN RETTEGIK A KONKURENCIÁJUKAT ÉS JOBBAN FIGYELNEK RÁ, MINT A SAJÁT ALKALMAZOTTAIKRA.
PEDIG EGY ROSSZUL DOLGOZÓ,- VAGY MOTIVÁLATLAN ALKALMAZOTT EGY állandó időzitett bomba A VÁLLALKOZÁSON BELÜL, FELBECSÜLHETETLEN KÁROKAT OKOZVA.
Köszönöm a javítást.
Helyesírásban elég gyenge vagyok. Ok: siketek általános iskolájában jártam ki a 8 oszt. A jelbeszédben pedig nem sok helyesírási nehézségek adódatak. Azóta sikerült némileg behoznom a dolgokat, de maradéktalanul soha nem fogom.
Dunakeszi:
Sok eredményes terjesztésünk volt. Erről nincs mit írnom.
A lányom vállalkozásának szórólapterjesztése viszont botrányos lett. A saját dolgozóm vert át, olyan, akiben megbíztunk és évek óta nem volt vele gond. Tudta, hogy a főnöke lányának dolgozik és mégis megtette.
Ilyen, amikor akasztják a hóhért. Egy percre sem lankadhat a figyelem és az ellenőrzés. A jóhiszeműséget pedig az élet keményen bünteti.
A szerencse, hogy a lányom vállalkozását vágta haza és nem egy megrendelőmét.
Azóta annak is a körme alá nézek, amelyik látszólag patyolattiszta.
A hevenyészett önéletrajzomban írtam (lent a blog alján); hogy két évig „dolgoztam”, vagy jobban mondva „bírtam” egy cégnél.
Nos ott úgynevezett mérnök-üzletkötő voltam, ipari kapukat kellett eladni.
Az hagyján, hogy a cég múltszázadi elavult kapukat erőltetett örökáron a magyar piacra, arra, amit kezdtek ellepni az olcsó és szupergyors nyílászárók, de a premizálást is aljas módon végezték.
Kitűztek egy szó szerint elérhetetlen minimumot, és kikötötték, hogy az alatt nincs jutalék, csak alapbér.
Ha mégis elértük (mert volt olyan); akkor utólag megemelték és cinikusan a képünkbe röhögtek, hogy „lám, lám Tóth úr, tudtuk, hogy maga szar eladó, most sem teljesített”. Ez így történt, és mint ahogy írni szokták: „név és cím a szerkesztőségben”. Ez a cég egyébként a mai napig él, bár nem igazán virul.
Mondani szokás: hol lószar van, ott veréb is akad, tehát vevőket azért ritkán, de találnak. Bár erős a gyanúm, hogy a fennmaradáshoz szükséges minimum profitot leginkább az erősen kiszolgáltatott helyzetben lévő dolgozók bérén hozzák be.
Csodálkozunk, hogy ott tart az ország, ahol...
Nem panaszként írom, amit írok, hanem azért, mert ez van (erre mifelénk)
Sajnos azt látom, hogy bizonyos emberek képtelenek erre. Képtelenek a kezdeti bizonytalanságban élni, képtelenek kreatívan felépíteni a saját lehetőségeiket.
Én 3 év után tavaly őszre hoztam fel a vállalkozásomat a nulla szintjére, és most februártól fog majd profitit termelni.
Közben vagy ezerszer hallottam: Dolgozz 1-2 évet, gyűjtögessél és abból indíts valamit. Hát, köszi nem! Azzal elveszítettem volna millió tapasztalatot, és millió jó gondolatot, amely a kényszer szülöttje. Most már lassan elővehetem a régi ötleteimet és megtudom szépen lassan valósítani őket.
Csinálja mindenki azt amit szeret, amihez ért, és álmait a segítségével megtudja valósítani. Erre jó lehetőség egy új év! Itt van 2008! Akkor kezdjük....
Jó lenne elérni azt, hogy a cégeknek, vállalkozásoknak igenis legyen egy missziójuk. Ne csupán a profitért hajtson mindenki. A profit, a pénz csak egy eszköz. Kell, hogy legyen, de nem önmagában azért, hogy villoghass vele, hanem azért, hogy tehess valamit azért, hogy jobb legyen ez a világ.
Nagyon nagy szavaknak tűnnek ezek, de lehet, hogy elég csak annyi, hogy te tudod, hogy 5 embernek munkát, 5 családnak megélhetést biztosítasz. Mert akkor abban az öt alkalmazottadban nem csak a kizsigerelhető és eldobható munkaerőt látod.
Persze lehet, hogy ez valami naív idealizmusnak tűnik. De ahogy az egyik kolleganőm fogalmazott: Ha azt veszitek észre rajtam, hogy már nem vagyok idealista, akkor szóljatok, hogy felköthessem magam!
Sikeres évnyitást és évet kívánok a WOLF-műveknek, nyugalmat a posztban írt értelemben.
Üdv:
El Lobo - A farkas
Köszönöm hízelgő szavaidat, a nagybetűk miatt meg beloptad magad hatalmas szívembe... :)
Asszem erre gondoltak a többiek is, amikor vállalkozói alapkészséget emlegettek, meg hogy a mostani főiskolásoknak csak ebben szabad gondolkozni.
Ha valaki már képes így gondolkodni abban megvannak a vállalkozáshoz szükséges alapkészségek, mint a bátorság, teljesítményorientáltság, küzdőszellem, stb.
Viszont fenntartom, hogy néhány év gyakorlati képzés alkalmazottként kell, pusztán mert rizikót csökkent. Lehet jó példát is tanulni, meg azt is, hogyan nem szabad csinálni.
Annélkül, hogy bárkit megbántanék, vagy átesnék a ló túl oldalára, a bejegyzés lényege nem az volt, hogy kinek milyen genyó főnöke van, meg hogy kit, hol, hogyan zsákmányolnak ki. Pont arról írtam, hogy ez csak addíg megy, amíg hagyjuk.
Ha vállalkozó vagy, és a piacod lehúz, nem jutsz előre, sőt rosszabbul élsz, mint 4 éve, akkor lehúzod a rolót, kivonulsz, és keresel más piacot.
Alkalmazott vállalkozóként ugyanezt megteheted!
Gábor, levédetheted... :)
Az a valami - nem igaz?
Így aztán ők is "megycsinálhatják" végre azt "amit szeretnek". Mondjuk a Te segítségeddel. Nálam bejön.
Nálunk nincs nagy hagyománya a szerződések kötésének. Meg betartásának. Úri becsületszó... Ilyesmi nem is létezik, ez csak afféle dzsentri tempó...
Tudom, ha valaki ezzel jön, hogy fektessük le pontosan, kinek mi jár, már eleve fel se veszik... Van helyette kevesbé problémás. Úgy képzelik, az ember csak fogyóeszköz... De így legalább a problémás ingyen tudja meg...
Egy ilyen boltban nincs is mit tenni. Csak a szerencse, meg a jó emberismeret segít...
Én személy szerint nem érzem magamat hibásnak abban, ami velem történt?
Mit tehet egy ember, aki ki sem látszik a melóból. Álljon neki jogászkodni?
Vagy tökön kellett volna rúgni a gazdasági vezetőt, amikor utólag felemelte a normát?
Az egyik kolégámat úgy rúgták ki, hogy aláírattak vele egy megbukott megrendelést.
Ő szegény nem tudta, hogy már visszamondta a vevő a rendelést és aláírta a hirtelen jött "potya" üzletet, hogy emelje vele a saját prémium alapját.
Utána meg az orra alá nyomták, számonkérőleg, hogy Milyen szerződést kötött? Miért nem írt bele egy olyan kitételt, ami megakadályozta volna jogilag, hogy a megrendelő kiszálljon?
Aztán kirúgták és közölték vele, hogy úgy menjen el a munkaügyi bíróságra, hogy papír van róla, hogy elcsinált egy milliós szerződést.
Ezek mennek. Hál Istennek, már nélkülem.
Ha jó célt akarsz szolgálni, annál inkább tedd azt jó eszközökkel, éppen a cél érdekében, hogy az legyen eredményes és ne a rossz!
Most nem írok többet, de készülök melléd állni!
- egyelőre "hobbycég", különféle társaságoknak szervezek kóstolókat (a legközelebbit épp most kedden) és ha akad olyan cég, társaság, akivel kölcsönösen szimpatikusak vagyunk egymásnak, örömmel szervezek nekik is
- ebből következően tudom, hogy rengeteg mindent meg kell még csinálnom a honlapon, pl. a keresőoptimalizálást...
- külföldi terjeszkedést egyelőre nem tervezek :-) de ki tudja?
- ON: nem így nézne ki a honlap, ha nem használtam volna ki a MarkNav-hoz tartozó 15 perces telefonkonzultációt Gáborral: ma már röhejesen hangzik nekem is, de például ő hívta fel a figyelmemet, hogy nem tudtak a látogatók "konvertálni", még a mostani hírlevél-feliratkozás sem volt...
Szóval köszönöm :-)
Krisztián
Nem esik nehezemre ez a megszólítás, 30 évig így köszöntem a lakóhelymen az iskolában és később a munkahelyemen is.
Olvasom a bejegyzéseket. Egy dologról megfeledkeztetek: a "nemzetközi helyzetről"-amely fokozódik. És ezt pont a múlt héten gondoltamvégig.Hallottam a rádióban egy beszélgetést arról, hogy ma a fiatalok egy jó munkahelyre vágynak, arra, hogy gond nélkül élhessenek, hódolhassanak a kedvenc időtöltéseieknek. Ezért nem akarnak vállalkozást és gyerekeket sem. Nézzétek meg a magyar vállalkozókat: akik még maradtak, azok a 9014-évek elején-közepén indultak. Nincsen utánpótlás. Nyugat-Európában a kisvállalkozások aranykora a 70'években és a 80' években volt. Ez az időszak ugye nálunk kimaradt. Amikor eljött Magyarországon az új világ, akkor nyugaton már leszállóágban volt ez a szegmens. WElkezdődött a globalizáció és a terjeszkedő multik kiszorították a kisvállalkozásokat mindenhonnan. Tudom, hogy mit beszélek, 1988-óta vagyok vállalkozó. Foglalkoztam sok mindennel és látom azt, hogy milyen elvárások vannak a fogyasztok-ügyfelek részéről ma és milyan elvárások voltak 15 évvel ezelőtt. Akkor el lehetett kezdeni egy vállalkozást a nulláról, ma ez szóba sem jöhet.
Öröm látni, hogy hasonló helyzetben lévő emberek egymásra találnak, egymás helyzetéből magukra, vagy korábbi önmagukra ismernek. Ez a fejlődés útja is.
Már ebből is sokat lehet tanulni.
Látom, hogy velem együtt többen túl vannak pár olyan vállalkozáson, ami nem működött, vagy csak arra volt jó hogy munkahelyet (mókuskereket) teremtsen magának az ember. Én most egy ideje újra alkalmazottként dolgozom (családot el kell tartani); és egylőre mellette építem a társaimmal a vállalkozásunkat!
Az emberek nagy része már az első vállalkozása kezdetén feladja. Csak próbálkozik. Csinálja, de igazából nem hiszi, hogy meg tudja csinálni. Hit nélkül pedig nem megy tovább, amikor egy problémába ütközik. Megégette magát. És nem akarja még egyszer megégetni magát. Ezért hiába mondasz nekik bármit, csak a rémtörténeteikkel jönnek elő, hogy ez sem megy, meg az sem.
A tapasztalat szerzést és a tanulást már nem vállalják fel. Mert egy vállalkozónak nem csak a bejövő pénzt, de a kiadásokat is számon kell tartania stb. Érteni kell szinte mindenhez, hacsak nem kezd mindjárt az elején több száz millióval és egy profi csapattal... Nekik nehéz érvelni, de talán nem is kell. :)
Gábor, ha megkérdezhetem, te hányszor kezted elölről, mire felépítetted a "birodalmad"?
Köszönöm,
Csabi
Az újrakezdés valóban nem jó biznisz, de nagyon sokat lehet tanulni belőle, hogy utána már jobban csinálja az ember.
Én először kétségbe estem amikor nem ment a vállalkozás. Nem tudtam, mit szúrtam el. Mióta olvasom a blogodat és az anyagaidat, azóta tudom: a marketinget és a pozicionálást.
Aztán olvastam -mert ugye nem hagyott nyugodni a dolog-,hogy a legnagyobb vállalkozók, a leggazdagabb emberek is néhányszor "lenullázták" magukat, de legalábbis újra kezdték mielőtt igazán sikeresek lettek.
Na azóta biztos vagyok benne, hogy megcsinálom. Azóta volt már olyan vállalkozásom, hogy csináltam magamnak egy munkahelyet, és volt olyan is ami nullszaldós volt. Ezzel viszon nem elégszem meg, de sokat tanultam belőle.
Ezért is tetszik nekem a gazdag tanácsadó programod, bár a legutóbbi konferencia ára jóval az én "rezervációs ár"-am felett volt.
Viszont amint a tanácsaid és az anyagaid behoznak annyi pénzt, hogy ott tudjak lenni, ott leszek. És most jó úton haladok...
Köszönöm,
Csabi
Egyetértek az általad leírtakkal.
Milyen foglalkoznak a vállalkozásaid?
Péter
Az egyik cégben könyvelés, számviteli szolgáltatás folyt. Ebben most profilt váltunk.
A másik, amin most dolgozom, egy vadonatúj öszvérsportágat a gyorstollaslabdát, és annak kellékeit vezeti be Magyarországon.
Ha kíváncsi vagy nézd meg a www.speedminton.hu -t. Most ez a főprojektem. Rengeteg ötletem van még, amihez több idő és persze pénz is kellene, de amíg főállásban dolgozom, és főleg amíg a gyorstollas nincs kész, addig nem akarok belekezdeni. Kevés dolgot utálok jobban, mintha valami nem halad szimpla időhiány miatt.
Csabi
Szeretnék egy Kereoke Bárt nyitni Miskolcon.Mivel nincsen,és volna kereslete.De szeretnék mindenféle segítséget kérni hozzá.Mert ez lesz az első üzlet nyitásom.Ezért nagyon meg köszönnék minden felé segítséget.Ha valaki társulna már az nagy dolog lenne.Köszönöm.
Elérhetöségem:gabo998@citromail.hu
Vagy:06302305090
Még egyszer köszönöm!!