"Hogy lehet, hogy annak a tuskónak ilyen jó élete van, én meg csak nyomorgok?!"
Mese az örök vágyakozókról - és a kevés kiválasztottról, akik egy nap felállnak és megvalósítják az álmaikat
Hétvége van, úgy hogy szakmai bejegyzés helyett hadd mondjak el Neked egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, megjelent a kertünkben egy icipici fekete gombóc, és úgy döntött: beköltözik. Ez történt két éve, hangos munkagépek közt, egy csupasz földtúráson, egy építkezés zajában, káoszában.
Koszkosz, a macskosz, két év után, ezen a héten megtörte egy rutinját, és csinált valamit, aminek a Te életedre is beláthatatlan következményei lesznek, erről mesélek ma Neked.
Koszkosz, az örök vágyakozó
Van a kertünkben egy kis tó. (Az életcélok listámon a sok közül ez az egyik pont: "Olyan helyen élek, ahol kinézek az ablakon és vízre látok!") Koszkosz minden nap órákat töltött a tó szélén, és bámulta az aranyhalakat. A fenti kép igazából videó is lehetne: ez a macska képes volt órák hosszat így ülni és csak bámulni.
Egy nap, amikor megláttam így ülve, arra gondoltam: hány ember él, hány milliárd, aki egész életében csak bámul és vágyakozik, mint Koszkosz az aranyhalakra? Ül és fotókat néz olyan tájakról, amikre sosem jut el. Ül és a fejében látja, ahogy mások büszkék rá, mások elismerik - ami sosem fog megtörténni. Ül, és olyan emberekről olvas, akik elértek valamit, megszereztek valamit, amit ő sosem fog. Csak ül és vágyakozik, mint Koszkosz a tó szélén.
Ők nem csak szerencsétlenek, hanem már jobb szó lenne rájuk az "elátkozott" - vagy talán még jobb szó a "béna" - nem a testében, nem az izmaiban ... hanem az akaratában.
Koszkosz megtörte az átkot!
Másfél év vágyakozás után Koszkosz a héten olyat tett, amivel mindannyiunkat megdöbbentett. Belecsapott a vízbe és kikapott egy halat.
Először egyet - és aztán a héten az összes halat kiszedte.
Egyrészt pipa voltam rá, főleg mert télen nekem kellett minden nap feltörni a jeget, hogy a halak levegőhöz jussanak, és ez egy fagyos tél volt!
Másrészt viszont itt ülök, és azon gondolkodom: ez a macska hosszú-hosszú vágyakozás után (mennyi másfél év macska évben?) egyszer csak változtatott a viselkedésén. Egyszer csak átlépett vágyakozóból megcsinálóvá.
És nem ez a legnemesebb tett, amit egy ember is elérhet? Átlépni vágyakozóból megcsinálóvá?
Nem őrjítő, ha egy macska leelőzi emberek milliárdjait?
Mert vannak emberek, sőt, ők vannak többségben, akik ott ülnek a tó szélén, karnyújtásnyira az aranyhalaktól, és ott halnak meg a tó szélén, egész életükben vágyakozva, egész életükben anélkül, hogy összeszednék a bátorságukat, és belecsapnának a tóba.
Törd meg az átkot!
Mert ahogy egyszer belecsapsz a tóba és kiszeded az első halat, megváltozik valami, megtörik az átok, ami miatt eddig béna voltál, és rájössz, hogy amitől féltél, az igazából a világ legkönnyebb dolga! Rájössz arra, amit csak kevesen tudnak, hogy a kulcs az élethez igazából nagyon egyszerű: csinálni kell a dolgokat és nem vágyakozni rá.
És ezzel nem csak Téged akarlak bátorítani, de magamat is.
Nekem is megvannak ám azok a dolgok, amiket egyelőre még a tó partjáról bámulok. De gondolom Neked is.
Én megyek, és szisztematikusan, legalább negyedévente belecsapok egy új tóba és megcsinálok valamit, amitől a frász kerülgetett még tegnap. Amitől rettegtem, hiszen mi lesz, ha nem sikerül? Hogy fog rám nézni a piac? Mit gondolnak majd a kollégák, hová lesz a reputációm előttük? Hogy fogom megmagyarázni a családomnak, hogy mennyi pénzt elpazaroltam erre?
És amikor elmondom a csapatomnak, őket is a frász kerülgeti "Gábor, ezt képtelenség így megcsinálni ennyi idő alatt!!!" - mondják, aztán mindig megcsinálják, és mindig büszkévé tesznek :)
"Hogy lehet, hogy annak a tuskónak ilyen jó élete van, én meg csak nyomorgok?!"
Ha engem kérdezel, szerintem ez a kulcs az élethez, ez a "kód": nem vágyakozni kell, hanem leküzdeni a halálfélelmedet, aztán nekiállni és megcsinálni.
Van, akinek ez könnyen megy, mert olyan tuskó, hogy fel sem fogja a veszélyt. És aztán körülötte senki sem érti, hogy hogy lehet ilyen sikeres valaki?
Nekünk, akik nem vagyunk elég tuskók ahhoz, hogy ne érezzünk félelmet és rettegést - nekünk máshogy kell ehhez hozzáállni.
Legjobb elképzelni, hogy már kész vagy vele, már túl vagy rajta - és utána feltenni a kérdést: mi is volt ehhez az első lépés?
A legtöbbször a frásznak az az oka, hogy nem tudod, mit csinálj. És ott a többség meg is bénul. A pár kiválasztott meg megy, és megszerzi a tudást: megtalálja a "guruját", aki már meglépte azt (és akik igazából szívesen válaszolnak, ha megkérdezed: "Te hogy csináltad?!". Vagy mész és megveszed a tudást, ami az első lépéshez kell - Hidd el, sokkal könnyebb úgy belecsapni a tóba, ha tudod, hogy kell!
De a többség eddig soha nem jut el, soha. Megbénul az első akadálynál, mert fél, mert neki az bonyolult - és aztán egy elátkozott álomvilágban ragad egész életére.
Mi az, ami Rád a frászt hozza?
Mi az a tó, aminek csak ülsz a szélén, mi az az aranyhal, amit csak bámulsz?
Sorry, de a statisztika azt mondja: ott fogsz meghalni a tó szélén.
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem csak egy életem van, én nem akarok statisztika lenni.
33 hozzászólás eddig
Ma kinyitottam az email fiókot, és egy újabb "SPAM" levelet találtam benne. "Keress pénzt az interneten, 1 óra munka, havi 300-5000 euró jövedelem!" -- Általában kitörlöm ezeket a leveleket, mert már unom, sőt néha undorítónak is tartom, hogy ennyire bárgyúnak néznek, hogy ezt elhiszem. Most azonban mégis felbosszantottam magam.
Talán tudod, én karitativan a Magyar Távmunka Szövetség titkári teendőit is ellátom. Tudod, hány levelet kapunk hetente, hogy "van egy cég, azt írta, küld munkát, csak fizessek be 8.900 Ft - befizettem, de csak egy borítékot kaptam..." -- Amikor a cikked elolvastam, az jutott eszembe, az a "tuskó", aki ilyen hirdetésekkel még pénzt tud keresni, biztos nem fél a következményektől (bíróság, per stb.); mert megcsinálja. És megteheti, mert az emberek még mindig nem gondolkodnak el azon, hogy "legális munkát bejelentett módon lehet találni. Ki fogja fizetni az adót? Hogyan kapom meg a fizetésem? Személyesen, postán, bankszámlán? Munkaviszony vagy vállalkozás kell hozzá? Mi a munka egyáltalán?"
A történeted jó, a blog-od tetszik. Elnézést, hogy ez a hozzászólás nem pont olyan vonalon íródott, ami a témát alátámasztotta volna - de a "tuskók sikereiről" nekem ez jutott eszembe...
Élvezetes volt olvasni ezt a történetet. Ez vagy Te igazán, úgy gondolom ez az a stílus, ami hozzád közel áll. El is képzeltem, hogy ott ülsz a teraszon 100%-os gyümölcslevet kortyolgatva és picit elgondolkoztál, megláttad a macseszt és ez lett belőle...Szóval szuper! A végén némi tudat alatti vezérlést (legyen gurud, ne légy statisztika) éreztem, de annyira nem törte meg a mese vonalát.
Hogy a témához is hozzászóljak, én is sokáig a parton ültem és nézegettem az aranyhalakat, most úgy mondanám, hogy sétálok a keskeny parton egyre beljebb merészkedem. Néha-néha el kap egy nagyobb hullám, de hamarosan eljön a sekély rész vége, a mélyebb víz és akkor fejest ugrok bele. A lényeg tudok úszni, tudom milyen mély a víz, meddig akarok bemenni és ismerem a sodrásirányt :)
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Miklovicz Norbert
Az élet néha rákényszerít a bátorságra, legalábbis velünk ez történt. A siránkozás, üldögélés helyett az embernek muszáj belecsapnia az ismeretlenbe, és a félelem, rettegés mellett felemelt fejjel előrelépegetnie. És jó megtapasztalni a haladást! Sokat segít, ha elképzeljük a vágyott végeredményt, a célt! És nincs megalkuvás!
A munkában a merész változtatásokról általában nehezebben döntök! Mikor, merre és hogyan? Talán a macskának könnyebb, mert ő csak egy dologra vágyakozott, nekünk többféle lehetőségből kell az optimális felé haladnunk. (Én néha abban sem vagyok biztos, hogy jó tónál ülök-e egyáltalán.) Irigyellek, hogy egyedül hozod meg a nagy döntéseidet, én szeretném ezt megvitatni hasonló helyzetben lévőkkel vagy tapasztaltakkal. Mindenesetre – még – nem adom fel, keresem a gurumat, tanulok, mert maximálisan egyetértek Veled, hogy könnyebb belecsapni, ha tudod, hogy kell!
Persze ettől függetlenül nagyon igaz a történek azokra nézve akik álmodoznak, de ez sajnos elég fiatalon kihal az emberből.
A macskád inkább a vállalkozókat szimbolizálja.
A tuskóhoz is és a macsekhoz is van egy kiegészítésem.
Szerintem a tuskó nem azért gazdagszik meg, mert nem fél belevágni, hanem mert nem fél olyat tenni, ami egyébként törvénybe ütközik. Járulékok, adók fizetése nélkül viszonylag könnyű gyorsan megszedni magunkat - főleg ha a munka is "veszélyes".
Hát a tuskókról ennyit.
Macsek: mi van, ha nem félt a macskád? Mi van, ha csak nem tudott dönteni, hogy melyik halat akarja? Elképzelem: ott ül, és lát egy halat - aztán rögtön még egyet és még egyet. És ez megbénította. Ott az ezer lehetőség, amit fel is ismert, csak éppen nem tudja melyikkel kezdjen :).
Aztán stratégiát váltott: rájött, hogy "kicsi" ő a "nagy munkához", hát felaprózta: egyszerre csak egy halra koncentrált, a többit hagyta a fenébe, és azt kifogta. Majd következett egy másik...
Érdeklődve olvastam a mai bejegyzésedet, Gábor, és amikor ehhez a részhez értem: "Legjobb elképzelni, hogy már kész vagy vele, már túl vagy rajta...", tudod, mi volt az első gondolatom?
Az, hogy ugyan az Univerzumot fennhangon kirúgtad pár évvel ezelőtt, most azonban úgy tűnik, ráébredtél, hogy az Univerzumot nem tudod kirúgni - ugyanis az BENNED van :))))))))
Üdv a klubban :)))))))))))))))
Én is macska vagyok - ráadásul ez a Tigris éve. Sok hasonló vonás van Koszkosz és köztem, talán csak annyi a különbség, hogy nekem pörgősebb a ritmusom. De én is tudom, milyen a víziszony :D
Szerencsére egyre többen vagyunk macskák, és úgy érzem, mi visszük előbbre ezt a világot.
Köszönöm az építő gondolatokat és tetteket MINDEN macskatársamnak, és további sok halat kívánok! ;)
Szeretettel:
Kathy
http://profizmus.com/
Köszönöm ezt a blogbejegyzést. Pont jókor jött!
Koszkoszhoz hasonlóan én is csak ültem a tóparton és figyeltem az aranyhalakat, majd rászántam magam, hogy kikapjam az elsőt, és céget alapítottam.
Mivel hangulatomtól függően a mindent elsöprő pozitív hozzáállásom, a bal vállamon ülő, és a fülembe kétségeket suttogó kisördög megjelenése folyamatosan váltakozik, a fenti írásod a lehető legjobbkor ért el hozzám, hogy megnyugtassam magam, mások vállán is ott ül néha a kisördög.
Olvasás közben eszembe jutott, hogy sok-sok évvel ezelőtt én is írtam egy életcélok listát, amit nagy meglepetésemre meg is találtam. A 15 pontból álló listámból 12 pont anélkül teljesült, hogy észrevettem volna, a 13. pontot a "saját cég alapítását" pedig múltheti dátummal kipipálhatom. :)
Mielőtt elmegyek írni egy új életcélok listát:
Az nem lehet, hogy a TE macskád bénaságában ült olyan sokáig a tóparton. Szerintem csak egy kicsit sokáig tervezett... ;)
További szép estét minden aranyhalásznak!
Mert jeget ritkán törnek a macseszok, maximum a tuskó al(ja)fajták, a többiek elméletben tanulják a halfogás lehetséges módozatait, vagy egyszerűen csak várakoznak (ezek a többség, - ahogy írtad - a tóparton meghalós fajták); vagy keresnek egy jó környezetben lévő be nem fagyott halastavat és jegyre vagy orvhorgászként fogdossák a halakat.
"Sajnos" a bennem lévő macsesz se nem tuskó, se nem orvhorgász. De azért nem bánkódom, bele-belecsapok a megtalált be nem fagyott vízbe, mégha néha mellé is sikerül csapnom.
Hajrá sportszerűen (jegyre vagy saját tóban) horgászó macseszok!
Ilyen. Csak a gondolat teszi lehetetlenné.
Köszi!
Kazal Kolos
,,...legalább negyedévente belecsapok egy új tóba és megcsinálok valamit, amitől a frász kerülgetett még tegnap. Amitől rettegtem, hiszen mi lesz, ha nem sikerül?..stb,,
Gábor, milyen dolgokat csináltál meg (fenti sorok alapján)?
Milyen feladatokat illetően törted meg az átkot..?
További szép hétvégét,
Bernadett
Az "átoktörő" dolgok főleg szakmaiak, mindig egy-egy újabb nagy lépés. Ha a korábbiakról lemaradtál, akkor légy nyugodt: a következőket itt élőben fogod látni!
Élni jöttem a világra, nem lakni.
De az is lehet, hogy nem kell mindenkinek a tóban kotorászni??? Buzdítani úgy is csak azokat lehet, akik meg is hallják azt.
Minden reggel meg kellett küzdenem azzal az első pár "vízbecsapással", amit utáltam. Valmiért mindig nehéz volt elkezdeni, nehéz volt odamenni az első néhány emberhez és azt mondani, hogy "vegyél tőlem valamit". Aztán ez pár ember után elmúlt és utána már jól éreztem magam és élvezettel csináltam az eladást.
Volt pár barátom, akik néha eljöttek velem, hogy lássák, hogy lehet ezzel pénzt keresni. Aztán rájöttek, hogy ez nem nekik való és inkább kerestek normális munkát.
A legtöbben közülük ma is normális munkahelyen dolgoznak, normális fizetésért, ami kb. arra elég, hogy üljenek a tó partján és nézzék az aranyhalakat.
A tó partján ülőknek, aki vágynak az aranyhalra, de nem mernek belecsapni a vízbe megoldást jelenthet egy online üzlet, hiszen itt nem kell odamenni egy másik emberhez és eladni neki valamit, itt nem kell "túlélni" a visszautasítás kudarcát nap mint nap. Bár az online üzletben is érheti kudarc az embert, de sokkal könnyebb elviselni, mint amikor az arcába mondják az embernek, hogy "nem kérem".
Valamint az sem hátrány, hogy egy online bizniszt viszonylag kis befektetéssel el lehet indítani és nem kell attól rettegni, hogy a több százezer vagy több millió tőke elúszik.
De azért az elején mindenképp érdemes beruházni egy Marketing tervezési szisztémába Gábortól és ha már online bizniszről van szó, akkor egy jó honlapba (pl. az shp-nál). ;-)
Ja igen, és azért lett "az ügynök halála" a bejegyzés címe, mert én is az online biznisz miatt hagytam abba az ügynökösködést. Végülis az ügynök nem halt meg, csak az ügynöki tevékenységét adta fel.
Nincs vállalkozás, amiben nélkülözhetné a tulaj ezt a képességet! Még egy fogorvosnak is hasznára válik, ha jobban tud eladni - nem csak, mert a klinikája sikeresebb lesz, de mert a pácienseinél is jobb "szófogadást" tud elérni, azaz üzletileg ÉS szakmailag is jobb lesz.
Ezért, ha elérik azt a kort, a gyerekeimet ilyen helyre fogom küldeni nyári munkára: menjenek el házaló ügynöknek, lépjenek be egy mlm hálózatba, menjenek el pincérnek egy nyárra: tanuljanak meg eladni és ügyfeleket kiszolgálni.
Eladni és ügyfeleket kiszolgálni: ez a két szó sok vállalkozót tölt el olyan halálfélelemmel, ami miatt a tó mellett mennek tönkre.
Szóval ez a halfogosdi is egy veszélyes szakma, úgyhogy a kockázat itt is megvan.
Ráadásul nem kicsi, hanem hatalmas álmai, céljai?
Majd a szülők sok éves szívós aknamunkája "Ne álmodozz fiam, abból nem lehet megélni, az a lényeg, hogy legyen egy rendes állásod!" meghozza a gyümölcsét, mert felnőttkorában már elviheted őt az ezer tó országába, észre sem veszi a tavakat.
Vagy ha a szülei nem is, akkor majd jön az iskola, és ott elvégzik a "kockafejűvé" nevelést.
Pedig nem tudok olyan dolgot mondani, amit ha profin csinálnak, akkor ne lehetne belőle megélni!?
És a többségtől sosem azt fogod hallani, hogy merj kockáztatni az álmaidért - a többségtől mindig azt fogod hallani, hogy "jobb a biztonság, ne nyúlj be a vízbe!"
Aztán nézd meg, hogy a többség hogy él...
A téma nagyon jó és magamra vetítve is sok igazságot látok benne. Az, hogy az emberek többsége a parton marad, vágyakozva, az talán annak köszönhető, hogy volt a magyarság életében olyan 50 év ahol a vérünkbe ültették a kommunista Kánaánt! Bele gondolva az én életembe ('58-tól kb 2000.-ig) 42 év alatt, nem kényszerültem semmire hiszen azt gondoltam mindenem megvan ami az életemhez szükséges (hiszen ezt tanították szüleim és az iskolában is); tehát - elkényelmesedtem és ebből a kényelemből nagyon nehéz kitörni!
Most, hogy lassan 5 éve (szerintem ez még nagyon rövid idő a sikerhez, egy ilyen kényelmi teória mellett) a pénzügyi tanácsadással próbálkozom, mint vállalkozó, és ahhoz, hogy tényleg sikeres legyek, még egyszer sem kerültem olyan mélyre, olyan helyzetbe, hogy igazán akarjam a kitörést, vagy ahogy Te is mondtad a vízbe csapást!
Talán ahhoz, hogy én is, meg embertársaim, akik eme téma többségét alkotják, megtegyék ez első bátor lépést az igazi siker irányába, el kell képzelni egy olyan jövőt (ami, hozzáteszem nincs messze a valóságtól ilyen világgazdasági helyzet láttán!) amibe lehet hogy a híd alatt kell aludni, mert nyugdíjunk nem lesz, és a napi betevőért is meg kell küzdeni az utcán koldulva!
Ezek hallatán, ugye nem is olyan nehéz kilépni a komfortzónánkból?
Ugye teljesen más cselekvésre ösztönöz bennünket ez a gondolat?
Pedig annak, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk, valljuk be őszintén, elég nagy az esélye, annak a többségnek, aki még a kommunista jólét lila ködében mereng az aranyhalak után!
Tehát, szerintem a legjobb megoldás, hogy a kockázatot felmerjük vállalni, és bele merjünk csapni a vízbe, az, hogy ha elképzelünk életünkbe egy olyan szituációt, állapotot amit nem tudnánk elviselni, és akár több éven át is elszenvedni.
Remélem segíthettem ezzel a pár gondolattal másoknak is!?
Ritkán olvasgatok blgot, blogkommentjeim pedig ritkák mint a fehér holló... Mégis most írnom kell, mivel egy fájdalmas felismerésem volt.
Mániákus megvalósító vagyok, nem félek a kihívástól, az újtól - sőt ellenkezőleg, ez éltet. Viszont vagy egy területe az életemnek, ahol át kell törjem a jeget és eddig csak álmodozó voltam. Dolgozom már rajta, hogy saját korlátaim túllépve megvalósítsem ezen álmom és milyen érdekes: Egyre több olyan impulzust kapok, amitől a tettek mezejére lépek. Tegnap Pongor Juhász Attila Alfa Vezér cd-jét hallgtva volt egy gondolat, ami nagyon megütött (ha bele akarsz vágni, tegyél szokásoddá olyan dolgokat, amik a megálmodott sikerhez hozzájuttatnak); most pedig ez a blogbejegyzés adott még egy váratlan impulzust.
Köszi Gábor, ez csak a vonzás törvénye lehet :)
A lényeg: az 5 éve halogatott álomprojectem ma elkezdem.
Üdv:
Victor
Megosztanál velünk párat azokból az új tavakból, amikbe beleverted a csákányodat (...tappancsodat)? :)
Kiváncsivá tettél és tetszett a bejegyzésed.
Chris
Magamra ismertem az írásodból.Már egy jó ideje fontolgatom,hogy meg kellene tennem egy újabb dolgot,de akkor jött egy belső kifogás
-még nem vagyok elég képzett
Közben megszereztem a képesítést,de félek,hogy
-még nem tudok meggyőzően róla beszélni,vagyis nem tudom eladni.
De ha meg sem próbálom akkor mitől félek?Talán attól.hogy nemet kapok?Bátrabbnak kellene lennem.Úgy érzem ez a Koszkoszról tett írásod elindít Bátran a lejtőn.Köszi!
Itt egy hivatalosan, az OSZK webolalán ingyenesen meghallgatható hangoskönyv anyag, 11 perc, ne hagyd ki:
http://mek.oszk.hu/02600/02660/mp3/2784af003_01.mp3
"- Hol a repülőgép? - kérdezte rekedten.
Zavartan dadogtam:
- Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright-testvérek... nem voltam ott... De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... lehet vele repülni...
- Látom - mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. - Hol az Északi-sark?
Lesütöttem a szemem:
- Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt idő... te tévedtél... nem lehet mindent... én akkor az egyetemre jártam..."
Kötelező. Mindenkinek.
Macskaként tűrtem és elfogadtam, hogy a barátaim visszafogjanak és lehúzzanak. Jókat röhögtek a terveimen.
Aztán felégettem a hidakat.
Nem érdekelnek a vélemények, azóta mindig olyan a munkám, amit nagyon élvezek.
Korábban kis üzletláncok vezetőivel tárgyaltam itthon. Aztán bele csaptam.
Kb. egy éve Európa nagy városaiban tárgyalok ismert cégek vezetőivel.
Ma reggel is bele csaptam. Ha eláll az eső helikopteres fotózásra megyek.
Igaz még nem keresem halálra magam, de már vannak új barátaim, és jól érzem magam.
És még van hely a tóban, nagyokat csaphatok!
Jó csapkodást Neked is!
Az utolsó kérdésedre csak te tudhatod a választ, hogy te ismersz-e olyan dolgot amit ha profin csinálnak akkor ne lehetne megélni belőle. Én azért párat ismerek, ráadásul jelen esetben nem a megélés a cél.
én pénteken leléptem a hídról, hogy új perspektívából láthassam az aranyhalakat.
Többre vágytam az előző munkahelyemnél.
Most ugyan kiszolgáltatott vagyok és soha nem kényszerültem még rá, hogy megpróbáljak úszni, de most ezer hal cikázik körülöttem, míg a hídról mindig csak egyre tudtam fókuszálni.
Szerintem kopoltyút növesztek, és nagyot fogok nevetni azon, aki a hídon ülve azon gondolkodik, hogy miként lehetséges, hogy valaki macska létére a víz alatt is boldogul?!
Valaki majd rólam fog ábrándozni, én meg jól berántom a vízbe.
Nagyon köszönöm a bejegyzést, mert már majdnem sikerült átadnom magam az önsajnálatnak!
Üdvözlettel: blugyblugyblugyblugy
Engem a tó partján, a hídon ülve, vagy inkább toporogva találtak meg soraid. Betalált! Nem, még nem ugrottam bele a vízbe, de elkészítem még a mai napon a saját álom ill. célfüzetem, ami segít egy kecses ugrással a tóba vetnem magam, és ami életben tart a víz alatt is, mert én ezt AKAROM és a célfüzetemben szereplő dolgok miatt így AKAROM! Köszönöm!
Engem pont Te löktél meg pár hete (május 3-án); mikor feliratkoztam a 97 napos marketing tanfolyamodra. Szkeptikus voltam ugyan a módszerek sikerességét illetően, de szorgalmasan csináltam, amit mondtál.
Kitaláltam egy ütős akciót, szövetkeztem, akivel kellett, és elkezdtem "magunkra szoktatni" az ügyfeleket.
Nagyjából egy hónap távlatából mondhatom, hogy többszörösen megérte időt és pénzt fektetni azokba a marketing eszközökbe és módszerekbe, melyeket javasoltál. Tényleg működnek! :-)
És még nem értem sem a tanfolyam, sem az akció végére... Kíváncsi vagyok, mi jót tartogat még számomra, számunkra az elkövetkezendő pár hét és a tanfolyamod anyagai.
Azt hiszem, ez egy jó lehetőség arra, hogy mindezt most megköszönjem. Tényleg hálás vagyok érte.
Köszönöm!
Üdv, Orsi
Köszi a löketet.
Üdv:
Huhh, kiráz a hideg, mint Téged a téli szél, mialatt törted a jeget a halaid érdekében. Sok dolog jut eszembe Koszkosz történetértől. Az első a vágyakozás ereje. Sok embernél hosszú idő kell ahhoz, hogy a vágyakozás cselekvéséé változzon. A tettektől nem csak a félelem tart vissza, hanem a megszokás is. A Homo Sapines legerősebb motivációja a megszokott dolgok keresése. Érdekes, de a rosszat is meg lehet szokni, és éppen azért nehéz kitörni belőle, mert a MEGSZOKÁS ERŐSEBB motiváció, mint a jó utáni vágy. Ezért kell sok-sok impulzust keresni, ami szüntelenül ébren tartja a vágyat.
A vágy-impulzusoknak tömegükben és erejükben először semlegesíteniük kell a megszokást, majd pedig föléjük kell kerekedniük, hogy cselekvésé változhassanak. Aztán persze le kell győzniük a kudarcokat is.
A másik dolog, ami (szülőként) eszembe jutott: hatalmas a felelősségünk nekünk szülőknek, ugyanis a gyerekeink megszokásait mi indukáljuk, mi rögzítjük beléjük azt az induló programot, amit aztán később nekik kell alakítaniuk. Minden gyerek cselekvőképesen születik, és a szüleik, pedagógusaik, barátaik, (stb.) a nevelésükkel és legfőképpen a mintájukkal alakítják ki a gyerekben a programot.
A kisfiam négy éves, és időnként már ki is mondja: „Apa, ha nagy leszek, én is úgy fogom csinálni, mint Te!” Pozitív példa esetén hízik a májam, de időnként kimond olyan dolgokat is, amiknek nem örülök. Nem örülök, mert tudom, hogy olyan dolgot tanult tőlem, amit én magamban is helytelenítek. (És mennyi mindent ki sem mond!) Ilyenkor el szoktam mondani neki, hogy Apa is gyakran hibázik, nem kell mindent lemásolni. Azonban nem áltatom magamat azzal, hogy ez hatásos. A gyerek másol, ez tény. Tehát nekem kell változnom. Nekem kell változnom, mert csak a pozitív minta alapján adhatok nekik olyan programot, ami képessé teszi őket arra, hogy pl. belecsapjanak a vízbe, mint Koszkosz. Másrészt nekem is jobb, ha fejlesztem a személyiségemet.
A harmadik dolog, ami eszembe jutott, hogy nem csak a vállalkozás és az anyagi javak esetén kell a vízbe csapni. A vállalkozás és a pénz által elérhető dolgok csak egy részét képezik a teljes életnek. Annak, aki nem hozott erre alkalmas programot, az élet minden területén cselekednie kell annak érdekében, hogy az olyan legyen, mint amilyennek a tóparton ülve elképzeli.
"Tudod Kriszti, a sikeres embert egyvalami különbözteti meg a sikertelentől. Mindkettőnek vannak jó ötletei. Csak a sikeres MER megvalósítani, a sikertelen pedig nem meri meglépni."